2010 best

Visszatekintettem nem csak az egész 2010-es év olvasmányait (már aminek hagytam lenyomatát, és eszembe is jutott), de megnéztem a 2009 végi fogadalmi listát is, mit is akartam elolvasni a következő, most már elmúlt évben. Nos, egyetlen könyvet sikerült arról a listáról, úgyhogy ez is csak azt bizonyítja, hogy nincsenek örök érvényű, fontosságú könyvek az életemben. Azért a 2010-es lista szebb lett, mint a 2009-es.



AS Byatt: Mindenem

A legnagyobb könyvélményem az év elejéhez kötődik. Egyedül az albiban, a frissen kialakított ágy+könyvespolc kuckóban, a csendes, védett udvar adta nyugalom és az egyedüllét félelmei mellett és ellen a szépséghibásan beszerzett Mindenem az egész évre feltankolt romantikával. AS Byatt remekműve irodalom az irodalomban, kézzel fogható romantika, gyönyörű ez a regény. Tudom ajánlani őszre, télre. A végén kicsit sírni kell :)

Garaczi László: Arc és hátraarc

A Balatonnál olvastam ki, onnantól kezdve a tökéletes modern mai irodalmi eszményképet testesíti meg idebent. Olyan nekem Garaczi írása, mint mondjuk a tökéletes íz a szájban, amikor kiderül, hogy van olyan, hogy a bor és a sajtok vagy csokik összeillenek, esetleg mint a Govindában enni - de ezeknek az ízeknek ahhoz a hangulathoz semmi köze, inkább egy jó májkonzerv, amikor nagyon éhes vagy, és elismerően csettintesz, hogy az aranybetűs még mindig az igazi. Humorság, fanyarság, hülye szavak, hülye helyzetek, elközpontozottság, nincs központozottság, több sík és minden, ami adható. Zseniális. Kell a többi.

Garaczi László: Mintha élnél

Ezt most az előző miatt veszem ide. Ezt olvastam először, aztán a hátraarcot, de a közte lévő Pompásan buszozunk még nem volt meg. De ami késik, az jön. Ebben az írásban a lemúr még gyerek. De milyen :)

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Régen volt már az a 100 év magány, elő kell szedni. Ez után biztos. Úgy tartja kézben a szálakat, hogy minden él a lapokon, és Latin-Amerika ismét elbűvölt.

Kazantzakisz: Zorbász, a görög

Valamikor két éve anyukámmal jártam a várost, és beestünk a régi antikváriumba, ahová jártam. Onnan van 400 forintért. Tudtam, hogy valamikor szükségem lesz a görög mediterránumra, és nem csalódtam. Helyenként előjöttek a film emlékei, bár talán inkább ne tették volna. A Zorbász világa ugyancsak finom és érzéki, a film kicsit tapló hozzá. Egy igazi regény, és megtanít élni, ha éppen.

Samanta Schweblin: A madárevő

Ez épp most volt meg decemberben. Csak annyit mondanék, hogy kiváló novellisták vannak még a világon, és Samanta közéjük tartozik.

Miljenko Jergovic: Szarajevói Marlboro

Ha már novella, a délszláv író/újságíró Jergovicot nem hagyhatom ki. Valamiért nagyon vonzódom a vajdasági dolgokhoz, de lehet, hogy az egész Balkánra is kiterjed a dolog. Emlékszem, amikor Ancsa barátnőm nyaralgatott Katymáron a rokonoknál, utána arról mesélt, hogy néztek a padlásról a határ felé, és hogy néha hallani lehetett, hogy lőttek. Lehet, hogy csak kitalálta, annyi mindent kitaláltunk, mert amúgy nem történt semmi, csak néha, de akkor az letaglózott mindenkit. A valóság falai Jergovicnál csak az emberi őrületig bomlanak le, és ez épp elég. Kedvencem a Kertész.

Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája

Úgy olvastam el, hogy az utolsó betűt és pontot követően máris megnyomtam a play gombot a videólejátszón, és indulhatott a Werkmeister harmóniák. Brutális a könyv, a film már ízibb, és azóta is vissza akarok menni Bajára.

Krasznahorkai László: Állatvanbent

Úgy kellett már Krasznahorkainak az Állatvanbent, mint az újjászületés a sokéves agónia után, kihagyva a meghalásos részt. Arra vállalkozik, ami szerintem sok írót izgat, hogyan lehet átcsúsztatni a képzőművészetet az írásba, és fordítva, azaz hogyan ihleti meg egyik a másikát, és formálja oda-vissza egymást. Nem egyszerűen hatások és reflexiók tehát. Végül mégis inkább a Max Neumann iránti lelkesedés érződik ki, de nem olyan nagy baj ez.

Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása

Pynchon lenne a másik eszményképem, de hozzá képest én nagyon más vagyok. Például nem vagyok ennyire cinikus, bár szórakoztat, hogy ő ilyen. Nagy hatású kis könyv, és jó ötleteket adhat a januártól hatályos új médiatörvényre felkészülve :)

Akutagava: A vihar kapujában

A címadóból készült Kuroszava-filmről is ismerhető Akutagava Rjúnószuke, bár nekem nem ez volt a legkedvesebb novellám a vékonyka kötetből. Az éneklő borz címűt például többször is elolvastam.

Franz Kafka: A per

Igen-igen, most kezdem csak begyűjteni a Kafkás élményeket, ugyanis Az átváltozás óta képtelen voltam tőle bármit is olvasni. Zseniális, és közben borzasztóan tudtam sajnálni érte.

Bergson: A nevetés

Az egyik legfontosabb, amit tanultam belőle, hogy a nevetésnek "az sem a feladata, hogy jó legyen, hanem inkább az, hogy megalázza és ezzel megfélemlítse az embereket" - és hogy ez a szerkesztőségben mennyire működik, a büntetésnevetés.

Kondor Vilmos: Budapest Noir

Tessék, itt egy magyar hype :) Bár mostanában épp elült. Szerintem annyira nem zseniális, de jó. Többre viszont nem vágyom belőle.

Rubin Szilárd: Csirkejáték

Szerintem nem zseniális a Csirkejáték sem, de bizonyos élhetetlen embereknek szívesen odaadnám, csak képtelen lennének elolvasni.

Roberto Bolano: Éjszaka Chilében

Évek óta vágyam, hogy legyen Bolanoból fordítás, mert angolul nem volt kedvem belefogni. Ugyanakkor igazán a 2666-ot várom vagy a Salvage detectives-t, de jó volt ez is, amennyire pedig tudható, elég jellemzői írói világára, de azért ki lehet bírni Chile-nélküle.

Linn Ullmann: Mielőtt elalszol

Mondjuk északi ponyva, de közben nem is, inkább lektűr, vagy valami olyasmi. Első regénye volt, szóval még adok neki esélyt talán az Áldott gyermekkel. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy anyag van bőven, Ingmar Berman és Liv Ullmann lányaként.

Jorge Luis Borges

Nem neveznék meg konkrét művet, jó volt tőle olvasni mindenfélét.
Az elmúlásról, időről, halandóságról:

"Elvesztetted a végtelen múltat, mit törődsz vele, hogy a végtelen jövőt is elvesztetted?"

J.K. Rowling: Harry Potter and the philosopher's stone

Az év szórakoztató irodalma :)

Versek

Dylan Thomas

Nagy felfedezés, valamelyes leborulás a fordítók előtt, de közben nagy kérdőjelek nőnek az égig a fejemből, hogy nem lehet ilyeneket fordításból olvasni, vagyis nem érdemes.

Tandori Dezső: Úgy nincs, ahogy van

Az év kötete. Minden benne van, ami Tandori, a rajzok is :) Az a benyomásom tőlük, hogy Tandori nyughatatlan jóember (hangsúly a jón), akinek mindenről eszébe jut valami asszociatív hülyeség, mint például Garaczinak is talán.

Kollár Árpád: Nem Szarajevóban

Már megint délvidék. Még nem kiforrott, de tessék, már van koncepció, és nagyon szép a kötet, rajzos, közben mérnöki-alaprajzos, háborús-térképes? Azóta sem tudom elfelejteni:

A macskákat megnyújtják néha
egyetlen határozott rántással.
Ekkor valahol a nyak alatt
elpattan a gerinchúr,
akár a gyöngysor zsinórja,
és szétgurulnak az apró csigolyák.

Halmosi Sándor: Gileád

És még barátság is lett belőle :) Nekem ez nagyon tetszik, és mivel első recenzióm volt, annyiszor elolvastam őket a Művész mozi előtt topogva, hogy jólesően bármikor emlékszem rájuk, és tele van keresztbe hivatkozásokkal.


Tóth Krisztina

Most öregedtem hozzá, kicsit szentimentálisabb lettem, vagy csak elfogadtam, hogy ez is milyen igazi lehet, a plüssmackóval dobálni a Holdat, ha fájós. Azt viszont nehéz megbocsátani, hogy gyerekemnemszeretemet lehet kiolvasni sokhelyütt.