Jön a Vad nyomozók!

Négy és fél éve volt, amikor elkezdett piszkálni, hogy miért nem lehet Magyarországon semmilyen nyelven sem kapni Roberto Bolañótól semmit. Még nem voltam harminc éves, sőt a huszonötön innen (jobban mondva onnan) éreztem magam, így még óriásibb a távolság, ahogy visszakerestem most egy e-mailből az érdeklődésemet jelző amúgy érdektelen eszmefuttatást arról, hogy azért a világ 10 legjobb könyvének tartott dolgokból kéne legyen magyar fordítás, még ha ez valami túlzó rangsorkodás is, minimum hallani kellett volna róla. De nem.

És íme érkezik. Először kiadták a számomra kissé csalódást keltő Éjszaka Chilébent, aztán még egy rövidkét, mire bepróbálkoznak a világ más pontjain sikerkönyvként futott Los decetives salvajes-szel, ami magyarul Vad nyomozók címen fog megjelenni. Legalábbis úgy tűnik, most már tényleg kiadják augusztusban, ha nem lesz ebből újabb halogatás. És akkor nem kell angolul olvasnom, ami fura ötletnek tűnt egyébként is. De ha egyszer eredetiben nem megy.

Bónusz a történetben, hogy ezt most Kertes Gábor fordítja, ellenben az eddig kiadott Bolaño könyvekkel. Őt pedig azóta kedvelem nagyon, mióta behozta a tudatomba Samanta Schweblint és a kortárs latin-amerikai fiatalokat.

Roberto Bolaño: Éjszaka Chilében

Nem volt könnyű írni róla, csaknem inamba szállt a bátorságom miután kiolvastam a regényt. Annyira azért nem evidens, hogy egy magyar számára a chilei, egyáltalán a dél-amerikai lelkület érthető, sem a politikai vonatkozások, sem a társadalmiak, sem a kulturális hagyományok. Arról meg vagyok győződve, hogy Bolaño nem az átlagolvasónak való, és hogy továbbfejtés, utánaolvasás nélkül sokaknak nem fog nem tetszeni. A könyvesblogon megjelent a szövegem, egy hónapot kellett várnom rá, szerintem ez túl sok idő. Már magam sem tudok azonosulni a saját szövegemmel, mert persze sosem volt ez a szöveg annyira jó, nagyon nehéz volt valami kompakt leírást adni róla. Időközben viszont rájöttem, hogy ha valakinek elmesélem azt, amit később le akarok írni, az jó, mert akkor igazán összeszedem magam, és mire leírom, már egyetlen szón sem kell gondolkodni, jön magától.
Bolanoról bővebben most itt.