Csak párezer éves a Vatnajökull

Egy igazi természetfilm. Nem rettegek utána az emberi fajért, mert ezek a boldogságos képsorok inkább azt bizonyítják, hogy minden jó úgy ezen a Földön, ahogy van. Velünk együtt. Könnyebb ezt belátni egy olyan világban, ahol ennyire szembeötlő, mindenkinek élnie kell valahogy, azt teszi, amit tud, amit a földje, vize, levegője ad neki, és ez az adomány jól láthatóan igazán nem sok.

Sjón: Skuggabaldur

Miután említés szintjén írtam csak le, hogy idén A Létet is olvastam, és igazából nem is tudtam volna róla valami nagyobbat írni, egyrészt mert nem vagyok hozzá elég nagy, másrészt kellene még egyszer, harmadszor, mert már nem elég jól emlékszem, és erre mentségem is van, igen vizsgaidőszak, de épp ezért megint felüvöltött a létezésért az olvasónapló, mert az a most következőnél is elkélne, mert első blikkre olyan helyes gondolataim voltak, mert most megint jön a száraz megemlékezés, hidegvérrel... A Skuggabaldur mondjuk ilyen, egy vésett jégtömb, amiről a hirtelen fényben leolvadnak a rovátkák, és csak az ősi matéria marad, ahogy az isten megteremtette ott, Izlandon. Nagyon lehet szeretni.