Arthur C. Clarke: Songs of Distant Earth

Nem emlékszem, hogy valaha egy egész sci-fi regényt képes lettem volna elolvasni, a Galaktika elég volt, illetve az én világom inkább a fantasy-ban talált rokonságot. [jav.: de-de, olvastam sci-fit, Stanislaw Lemtől többet is, illetve K.Dick-et, Herczogot, Herbertet. hű, ez egész sok...] Ez érdekes egyébként, azt hiszem teljesen meg lehet mondani egy jellemről, hogy fantasy vagy sci-fi olvasó-e inkább, még ha van is átjárás. A fantasy misztikuma más, múltba néző, varázslatos, sötét és állati, közelebb áll a természetes világhoz. A sci-fi mindennek az ellenkezője, még ha egy is a tő.