Sjón: Skuggabaldur

Miután említés szintjén írtam csak le, hogy idén A Létet is olvastam, és igazából nem is tudtam volna róla valami nagyobbat írni, egyrészt mert nem vagyok hozzá elég nagy, másrészt kellene még egyszer, harmadszor, mert már nem elég jól emlékszem, és erre mentségem is van, igen vizsgaidőszak, de épp ezért megint felüvöltött a létezésért az olvasónapló, mert az a most következőnél is elkélne, mert első blikkre olyan helyes gondolataim voltak, mert most megint jön a száraz megemlékezés, hidegvérrel... A Skuggabaldur mondjuk ilyen, egy vésett jégtömb, amiről a hirtelen fényben leolvadnak a rovátkák, és csak az ősi matéria marad, ahogy az isten megteremtette ott, Izlandon. Nagyon lehet szeretni.

A lét. Könnyű.

Kundera irodalma újra aktuális, olvassuk, olvassuk. A lét elviselhetetlen könnyűségének minden mondata finom, kimunkált, mintha évtizedek óta rágta volna őket. Lehet, hogy így is volt. Tőle szívesen tanulnék írni. Ezért is szereztem be A regényírás művészetét, ami önmagában is művészi egyébként. Aktualitásként ízlelgessük viszont a prágai tavaszt, és lássuk, a hatalom mennyire szereti kiengedni kezéből az irányítást.
Muss es sein?

A jövő nem a miénk

Lassanként megmondható, melyek azok a kultúrcsaládok, amelyekből szívesen olvasok, és a polcaim feloszthatók eszerint. Ez valami jó dolog, mert a mindenérdekelből előbb-utóbb tudatos keresés-olvasás fejlődik. Viszont a specializálódásnak megvan az a hátránya, hogy elég gyorsan bele lehet ütközni abba, hogy bizony nem elég elérhetőek magyar fordításban a külföldi kortársak. Ezért is tartom nagyszerűnek, hogy nálunk is megjelent, Kertes Gábor fordításában, A jövő nem a miénk című latin-amerikai elbeszélés-antológia.

jóságos könyveim

Ismét átengedtem egy durvább szűrőn a könyvespolcaim tartalmát, és van itt jópár érdekes könyv, amit továbbadnék érdeklődő olvasáskedvelőknek.
Van itt kérem
Spiró György Fogság
Viktor Pelevin Generation P
Mészöly Miklós Bolond utazás
Döblin Berlin, Alexanderplatz
Tar Sándor Szürke galamb
Paul Auster New York Trilogy
egy Krasznahorkai könyv is
egy Konrad Lorenz
Audrey Niffenegger Az időutazó felesége
Paulus
Lénárd Sándor
és Lovas Ildikó
és versek, versek
meg még egy s más
Itt a lista, amely még bővülni fog.

KaisersTv Ungarn

Ezt nem olvasni kell, hanem nézni, ott ülni az előadáson, végigröhögni, aztán félmosollyal hümmögni hazáig, hogy akkor most véget ért a sztori, vagy az utolsó csavarral az ölünkbe dobta a kérdést, a megoldás kínját, tessék néző, utaztál egy kicsit ugyan, de most már térj észhez, emez itt történik és most. Lehervad a vigyor.

Fűbe-fába orvosság - ki volt Oláh Andor?

A '80-as években vékony, fekete borítós könyvecskék oktatták a befőzéstől a sebkezelésig a modern nőket, családanyákat az élet csínjára-bínjára. Ez volt a Nők Magazinja Kiskönyvtára sorozat. Nekünk is volt legalább három, közte A természet patikája is, ami az első lökést adta még nagyon gyerekként a gyógynövények megismerésére, aztán a gyógyfüves öngyógyításra, majd gyűjtésre, és úgy tűnik, örök életre tippet adott a túlélőreggeli receptjéhez. A könyvet a népi hagyományok és az elérhető irodalom kimazsolázásával Oláh Andor írta. Jó sok évvel később, most egy másik könyvét olvasom, és megint ledöbbentett, mennyi későbbi reformtáplálkozási, akár világnézeti gondolkodási irányzat gyökerét nyalábolta össze, így hát kíváncsi lettem arra is, ki is az az Oláh Andor.

Regények regénye

Teljesen gyanútlanul sétáltam bele Calvino csapdájába. Július végén volt, hogy az újonnan kiadott Calvino regényekből a Ha egy téli éjszakán egy utazót megvettem. Regények regénye helyett pontosabb lenne a regény a regényről, elbeszélésről, idő- és fikciófonat. Azt hiszem, ennek a könyvnek mindenképp elő kell kerülnie egy írói kurzuson.

Eleinte tolakodó volt ez a bizalmaskodás, így olvasó, úgy nyájas olvasó, és pimasznak az, hogy még az olvasó személyét is kitalálja, így lesz belőlünk is fikció, és találjuk magunkat rögvest a regény lapjain férfiként, legyünk akárkik egyébként. Ezek a semmitmondó címek! Kezdve a Ha egy téli éjszakán egy utazóval..:)

Nem szeretném lelőni a fő poént, ezért jobbnak látom, ha nem írok róla többet, csak annyit, hogy a mexikói indiános a kedvencem.

90 éves lektűr

Le a kalappal Zilahy Lajos előtt. Első regénye egy szuszra kiolvasható darab, a sorok szinte vezetik a szemet, a kíváncsiságot az erős kéz vetette lineáris, de feszes cselekményfonal tartja fenn, érzelmességében pedig különösen tartalmas regényről van szó, már-már színpadiasan szélsőséges sztereotip főszereplőkkel, mindebből átsejlik némi korrajz, és meglepő mennyiségű erotika (ami egyébként a könyvből készült filmben nem jön vissza). Tökéletes szórakozás, s mindezt ráadásul egy 90 éve íródott regényben.

Ragnarök AS Byatt-tól

Aki olvasta a Possession-t (magyarul Mindenem címmel jelent meg, kiváló fordítás!), az tudja, hogy Byatt varázsol. A szöveg testet ölt, beszippant, vágyakat kelt és még sorolhatnám.. pedig nem szokásom szuperlatívuszokban beszélni folyton. És akkor itt egy újabb mustread, különösen azoknak, akik mindemellett a mitológiát is kedvelik.

A Canongate kiadónál megjelent mitológiai sorozat utolsó darabja a Ragnarok, amelyben az isteneknek vége (The End of the Gods), és hát tudjuk, a Ragnarökkel az ógermán mitológiában a világnak is vége, nagyjából minden elpusztul. Ez a sztori kapott egy kislány főszereplővel mesés jelleget. Világvége gyöngyszem AS Byatt-tól

Itt egy rövid írás róla. Inkább csak kedvcsináló. De jó lenne, ha gyorsan lefordítanák... de az is lehet, hogy angolul is el fogom olvasni.

Tranströmer-féle polaroidok

Biztos, mert épp ma nézegettem André Kertész polaroidokat, és ezek az északi, egymásba fűzött asszociációs hangulatok annyira megfelelnek ennek az instant, de mégis esszenciális pillanatképnek. Izzadságtól mentes talányok. A friss Nobel-díjas nehezen megközelíthető, talán nem is remélhetjük, hogy valaha megértünk egy svéd verset, de azért átengedhetjük magunkon, és ízlelgethetjük fojtott szelídségét.

e-

Az Amazon azt akarja, hogy gondoljam át, 18 ezer forintért mennyit tudnék megvenni az 1400 könyvből, ami eleve rajta van a Kindle-ön, nem beszélve a később letöltöttekről. Nagyon csábító ajánlat, a Kindle még sosem volt ilyen olcsó és ilyen kicsi sem talán (ami ki tudja, előny-e), és már épp kezdtem lemondani róla, mert "úgysem viszi jól a pdf-et", mert "úgysem tudok annyit olvasni". Előbbit már lehet, hogy orvosolták, utóbbi meg örökérvényű. Szóval miért is ne? Akár ki is számolhatnám, szerintem az ára viszonylag gyorsan megtérülne, már jó sok magyar könyvet meg lehet venni e-könyv formátumban is. Szóval akkor miért mégsem? Szeretem a könyveket, nem csak a bennük lévő szellemet, az írást, hanem a könyvet, mint tárgyat. Szeretem a borítót, szeretem, hogy az egyik keménytáblás, a másik puhaborítós, hogy a borítótervezőknek van egyéni stílusa. Hogy ha több országban is megjelenik egy könyv, akkor más és más a borító, de többnyire van valami közös. Néha vicces, néha félrevezető, néha kifejezetten rossz, de mindenképp a könyv része a megjelenés, ahogy a polcon ácsorog. Amikor megláttam a Kassák tárlaton az Egy ember élete első kiadását Kassák-tervezte borítóval, akkor nagyot dobbant a szívem, és kicsit sajnáltam, hogy nekem csak a jóval későbbi snassz, egyszerű borítós kiadás van meg.

Nem utolsó sorban fontos a papír és a szedés, de ezek a szempontok inkább a Kindle mellett szólnak. A könyv tömeg, polc, por, státusz. De a lakásunk tulajdonosának itthagyott könyveivel tele van a garázs, és ő évek óta elvan nélkülük külföldön, a könyvei meg itt rohadnak a nyirkos dobozokban. Vannak örök könyvek. Vannak régi darabok. Vannak ajándékozottak és nehezen megszerzettek. A Kindle könnyedség, szabad hely, üres falak és modernség. Ha többé nem akarok egy könyvet, akkor egyszerűen törlöm. Ha valamit vissza akarok keresni, az egyébként elég jó vizuális memóriám csődöt fog mondani. Legyen ez pro-con lamentálgatás, nem is lehet mást. Majd ha egyszer kispóroltam. Akkor, talán. De néha hogy örülnék egy beépített szótárnak... (a szöveg tagolása nem működik a blogspot új felületén. sajnos)

bele a Csapdába

Meg is feledkeztem róla, hogy idén 50 éves a 22-es csapdája (1961-ben jelent meg először), és hogy ez alkalomból még év elején elhatároztam, hogy idén végre elolvasom - angolul. Szóval itt az ideje végre, úgyis épp angol nyelvűhöz van kedvem.

Ezt a könyvet egyébként még akkor vettem Szolnokon, amikor újrakezdtem a főiskolát. Valahogy úgy az elején, hat-hét évvel ezelőtt. Jó sokba került akkor az én pénztárcámhoz mérten az idegen nyelvű könyv.

A magyar film állatorvosi lova

Két éve nyáron a Bem mozi bezárása okán rendezett maratoni filmhétvégén néztük meg az 1971-es Makk Károly filmet, aminek címe Szerelem. Elkeserítő, hogy ennek a csodálatos filmnek 2003-mas folytatása egy Szomszédok színvonalú alkotás.

Hangkupola alatt

Nagyszabású főpróba tanúi voltunk tegnap, a Millenáris egész szabad területét betöltötte Peter Ogi álma, egy zenés, aszimmetrikus, mozgó tér, amit ő MusiContactnak nevezett el, mert a dolog célja, hogy a közönségre gyógyító-rezgető hangtér boruljon, ami az ő sétakedve szerint változik, a lélek és a test az egybecsengés tengerében kigyógyul bajaiból.

Sajnos nem vittem magammal fényképezőgépet, pedig látványnak is különleges volt az esemény. Kevés fény a zenészekre, néhol semmi, de a tó körül sétálva egyszercsak feltűnik, hogy itt is, ott is énekesek zengedeznek a víz felé fordulva, és hogy gerilla módon mindenféle egyéb zenészek csatlakoztak a hivatalos lineup-on túl.

Az "előzenekar" érthető választás, egyben furcsa volt. Beöltözött sámándobosok csoportja egy órán át ütötte hangszerét, közben egyet jobbra egyet balra illegtek, és népdalokat énekeltek. A tér legmagasabb pontjára kiállva sem volt a dob elég hangos, az énekkel és illegéssel együtt az egész igen fura elegyet alkotott, sehogy se volt szakrális sem, és néptáncos sem. Szerencsére kibírtuk őket, és 6-tól Ogi elkezdte berendezni a teret az önkéntes zenészekkel. Gitárosok, dobosok, zongora, didzseridook, hegedűk és szintik, ezerféle csörgőbörgő, indián zenészek, torokénekes és hát a tér alapzaja.

Bármennyire kaotikusnak tűnt néha, mivel mindenkinek C-ben kellett lennie, ezért mégis volt összetartás, de a hangminta minden ponton más volt, és folyton arra késztetett, hogy velük dúdoljam a hangokat, így az egész tényleg felért egy megrezgető spirituális élménnyel... csak... hideg ne lett volna, és ne lettem volna alulöltözve, ami miatt a Cage darab után eliszkoltunk haza. Sajnos Cage 4'33'' darabja alatt nem volt valami nagy a csönd, a zongoránál Ogi ült, néhány méterre meg a büfé előtt dőlt az értelmetlen és harsány csacsogás, mögöttünk valaki azon röhögött, hogy a fotósok felveszik a "semmit". Úgy tűnik, cseppet sem tudtak belegondolni, milyen eszményi alany a fotósnak a mozdulatban zenész, milyen feszültséggel teli képet lehet ebből komponálni, és hogy mire jó a csendélet... Maga az esemény viszont nagyon jó fogadtatásra talált szerintem, lehetne ilyen instrumentálisan, kihangosítás nélkül, workshop jelleggel.

Pixel

Kevés kortárs szépirodalmat látok a tömegközlekedésen olvasni, de ezt határozottan szoktam, ránézésre értelmiségi, fiatal nők kezében, elmélyülten, és most már engem is érdekel, mert a könyvesboltban találomra beleolvastam, és egyszerre volt közönségesen izgató és kíváncsiságot felkeltő az a másfél oldal, amikor becsuktam a könyvet, kiderült, hogy a fülszövegen is épp az a rész van, amit olvastam, szóval jellemző, talán épp ilyen ez a könyv, izgató és kíváncsi(skodó). Lehet, hogy méltó párja a Magas labdának, ami szerintem az eddigi legjobb, legkiforrottabb kötete.

A figyelmeztetés

Jól emlékszem az esetre, Bács megyei székhely úgy tizenöt évvel ezelőtt, ébredőben a betonházi szürkeségből a parkosított belvárosba, újranyíló kávéházak és kirakodóvásárok korai nyara, és a vasútállomás, ami talán ma is a régi, tehát kopottas sárga, borzalmas vécével, és taszító restivel, és hogy már itt is voltak árusok, a kozmetikai szerek, babra vacakságok és az újságok között lehetett unaloműzni, mert a parkban megállni nem ajánlatos a részeg ismerkedők és a bokrokban szükségüket végző szatírkezdemények között, az oda vezető sárga macskaköves út túl rövid, és még annak is unalmas; tehát a vasútállomáson minimum negyven percet kell várni, sietni ezért sem érdemes, mindegy, hogy mikor ereszt el a munka a város másik feléről, vagy elhoz valaki az előbb említett park széléig, a várakozás negyven perc, ha a menetidő megfelelően érünk ki, a vonat 20-40 perces késésére is számíthatunk, mintegy megtorló figyelmeztetésként, élnénk áramlásban a világgal inkább, és olvasgassuk csak a magazinokat és könyveket a vasútállomás mozgó árusánál, mert ez a dolgok rendje, mint ahogy a tizenöt évvel ezelőtti világ természetes rendje volt nem csak, hogy a vevő olvas, de hogy a mozgóárus nem tudja, mit jelent a vevő, és hogy kinek van az a közhelyszerű igaza, na meg, hogy miért, és tizenöt évvel ezelőtt egészen tizenöt évesen beplántálta a kódot a mozgóárus: vedd meg, ne olvasgasd, förmedt, a könyv pedig, bár talán a spórolt zsebpénzt is megcsörrentette már, kihullott a kézből, és ideges megigazítás mellett helyet foglalt a pontosan párhuzamosan és derékszögben, szigorúan csukott, olykor lefóliázott társai között.

Nem csinálok nagy ügyet semmiből

"- Tényleg, hogy csinálod ezt, Micimackó?
- Mit?
- Hogy tudsz ilyen Könnyed lenni?
- Nem csinálok nagy ügyet semmiből.
- Mégis minden dolgod megoldódik.
- Valahogy maguktól megtörténnek."

Bizonyára kellett az hozzá, hogy épp az ötnapos pihenőről hazatérve a vonaton olvastam (ki) ezt a könyvet, és eleve nagy hatást tett rám a hely, ahol a nyári pihenőt töltöttem. Felértékelődött az élet, mint egyszerű létezés szerepe, és nyugodt lemondás kezdi övezni az élet stresszes tartalmait. Legalábbis ha lehetséges. Mindennek segítségével végre mostanában kezdem tudni, hogy mi az az egészen határozott néhány dolog, amikkel a következő években foglalkozni szeretnék. Ez is a Tao. A könyv pedig, ami néhány dolgot előmozdított, a Micimackó és a Tao.

Diétazabálók figyelmébe

Henry Bieler könyvét mindenkinek olvasnia kellene, akit érdekel a táplálkozás, diétázni akar, krónikus betegsége van, szeretne sokáig egészséges maradni vagy csak mert szeretne valamit tenni a kisördög ellen, aki mindig elolvastatja vele a női magazinokban az aktuális táplálkozási csodákat.

Utolsó kísérlet

Ez a könyv két könyv. Egy rossz és egy jó. Azért ebben a sorrendben, mert ha már a szerkesztők képesek voltak az elejére helyezni az elrettentő száz oldalt, akkor... Lehervadt rólam a zöldért tevékenység szenvedélye, úgyhogy igazából nem is tudom, hogy jó-e olyan könyveket olvasni, amikből az jön le, hogy úgyis mindegy. Persze a tudásszomjunkat olthatjuk, és társaságban is jól néz ki, ha tudunk valamit mondani arról, miért nem valósult meg a korábban jósolt mértékű felmelegedés napjainkra. És elég fontos tévhiteket rombol le.

A mindenható részletek

És akkor az előbbi bejegyzéshez képest on the contrary egy regény, ami útinapló, de a lazán behúzott történetek, a részletek gyönyörű hímzése egyedivé és különlegessé teszik. Ha azt mondom, W.G. Sebaldról van szó, a széptollúról, akkor már senki nem lepődik meg annyira.