Nem csinálok nagy ügyet semmiből

"- Tényleg, hogy csinálod ezt, Micimackó?
- Mit?
- Hogy tudsz ilyen Könnyed lenni?
- Nem csinálok nagy ügyet semmiből.
- Mégis minden dolgod megoldódik.
- Valahogy maguktól megtörténnek."

Bizonyára kellett az hozzá, hogy épp az ötnapos pihenőről hazatérve a vonaton olvastam (ki) ezt a könyvet, és eleve nagy hatást tett rám a hely, ahol a nyári pihenőt töltöttem. Felértékelődött az élet, mint egyszerű létezés szerepe, és nyugodt lemondás kezdi övezni az élet stresszes tartalmait. Legalábbis ha lehetséges. Mindennek segítségével végre mostanában kezdem tudni, hogy mi az az egészen határozott néhány dolog, amikkel a következő években foglalkozni szeretnék. Ez is a Tao. A könyv pedig, ami néhány dolgot előmozdított, a Micimackó és a Tao.
Könnyed, szellős olvasmány. A vonaton majdnem ki is olvastam, széles margók, bő sorközök, nagy betűs szedés, képek, gyorsan pergő oldalak. A kis könyv annyira könnyed, mint egy mese, olyan közvetlen és bizalmas szeretne lenni, mint a Micimackó. Lehet, hogy sikerül is neki. A mesék és a mesékre épülő filózások olvasása közti olvasói életévek megnehezítik ezt az összehasonlítást. Egy biztos, nem szerettem régen a kissé butácska Micimackót. De nem kicsiként találkoztam vele, már legalább kamasz voltam, és már azt gondoltam róla, blöfföl. Milne blöfföl, a Mackó blöfföl, és mindenki, aki aranyosnak tartja ezt. Ez a blöff azonban jól megfér azzal, hogy Micimackó egy taoista díszpéldány.

Leginkább az az érzés maradt meg bennem, hogy Benjamin Hoff a visszájáról próbál meg érvelni. Például, hogy Bagoly és Nyuszi miért borzasztóan agyalósak, materialisták, rosszhiszeműek, és ezért miért maradnak le sok-sok jó dologról, természetességről, olykor magától értetődő megoldási lehetőségekről, és miért eleve elvetélt az ő életfilozófiájuk, miközben a Mackó látszólag öntudatlanul, csak úgy sodródik az árral.

A zenesektől azt tanultam, hogy mindig csak azzal foglalkozz, ami éppen adott pillanatban a dolgod. Hagyd, hogy az egyszerű tevékenységek lekössenek, és ne engedd, hogy közben elragadjon az álmodozás, vagy hogy a következő megoldandó feladat nyomasszon. A tao pedig azt tanítja, hogy ne avatkozz a természet rendjébe. Ha a természet fogalmát kiterjesztjük, ne avatkozz az áramlásba, a legjobb úgyis akkor lesz, ha vele úszol, nem okoskodsz túl sokat. Akkor eszedbe jutnak az egyszerű megoldások és utak. "Nyáron nyaralok, télen telelek. / Csízül a csízek, légyül a legyek / tudnak valamit." Szó szerinti fordításban így áll a Mackó-dal, egyben Hoff szerint igazi taoista szólás. Mindenki saját magához mérten ért valamihez, képes valamire, ne mindig mást akarjunk csinálni, mint amit kell, ami van. Ne legyünk olyan nagyon elégedetlenek, és tanuljunk meg Mackó-módra örülni annak, hogy ma is milyen szép nap van. És ébredjünk rá, ha már kórosan elfoglalt, "Dógomvan" emberek lettünk.