Úgy sejteném, legalább még gyerekként mindenkivel előfordult, hogy azon gondolkodott, esetleg remélte, valahol a Földön van még egy éppolyan ember, mint saját maga. Aki véletlenül pont így néz ki, hiszen miért is ne lehetne a testrészek, az arcberendezés kiosztásában két egyforma a nagy számok törvénye alapján? Később elfogadjuk, hogy mindez sokkal bonyolultabb ennél, a génállomány elég komplikált ahhoz, hogy abszolút hasonlóság ne jöhessen létre, nem beszélve a körülményekről, amikben soványak vagy kövérek, rövid vagy hosszú hajúak, esetleg ragyásak, leégett bőrűek stb. leszünk. Elképzelhető, hogy vannak emberek, akik viszont sosem gondolkodtak ezen, tudatuk realitása nem is kaphatna nagyobb pofont, mintha kiderül, a hasonmás mégis létezik - a másolat vagy a valódi, eddig ismeretlen eredeti? Egy ilyen emberről szól José Saramago Az embermás című regénye.
