A későnyár utolsó képviselője - napégette kopár sziklák, simogató, természetes, meleg víz, kék és fehér, napsárga, gyümölcsös borok, szerelmesség, majd valami menetrendszerű romlás, valami teljesen előre látható, erejében mégis kiszámíthatatlan vég és véglegesség. Meghalunk, bazmeg, de most még van egy életünk - ilyen volt a Zorbász az augusztus végi, szeptember eleji napokon. Az egyik legnagyobb könyvélmény az évben.
