Miljenko Jergović: Kertész

Begépeltem az egyik novellát a Szarajevói Marlboro című kötetből. Nem igazságos a választás, de kedvelem ezt a darabot, hát ezért. Pedig ismerni kellene az összest ahhoz, hogy az érzékenység és a kegyetlenség egyensúlyba kerüljön.

Miljenko Jergovic: Szarajevói Marlboro

Amikor a novelláit olvastam két dolog jutott eszembe, az egyik, hogy ilyen súlyos történelmi, társadalmi események idején, mint a Dél-szláv háború, az elbeszélőből fájósan éles, tömör, nagyszerű anyagokat érlelhetnek ki a körülmények, hogy ebben a környezetben az íróknak „szerencséjük” van, mert az anyag végtelen és szívhez szóló, túlmutat a belső vívódásokon, nyöszörgéseken, beteges és játékos fantáziálásokon, ami adja magát „békeidőben” az írónak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a második világháború, majd a hidegháború idején miért érlelődött annyi zseniális író.