Utolsó kísérlet

Ez a könyv két könyv. Egy rossz és egy jó. Azért ebben a sorrendben, mert ha már a szerkesztők képesek voltak az elejére helyezni az elrettentő száz oldalt, akkor... Lehervadt rólam a zöldért tevékenység szenvedélye, úgyhogy igazából nem is tudom, hogy jó-e olyan könyveket olvasni, amikből az jön le, hogy úgyis mindegy. Persze a tudásszomjunkat olthatjuk, és társaságban is jól néz ki, ha tudunk valamit mondani arról, miért nem valósult meg a korábban jósolt mértékű felmelegedés napjainkra. És elég fontos tévhiteket rombol le.
Hetesi Zsolt szerepel a képen, pedig a könyv három szerző munkája (csak őt volt legevidensebb ide kötni). Végh László, Szám Dorottya és Hetesi Zsolt hozta össze az Utolsó kísérletet, és hát mit mondjak, valószínűleg mind igen pesszimisták az emberiség jövőjét illetően, mert a jó könyvrész is telve volt igen kedvezőtlen forgatókönyvekkel, de legalább nem zárta ki mások lehetőségét.

Európa már nem, vagy alig vallásos - kezdődik a bevezetés. Ez a felütés kicsit elidegenített, és közben utánaolvastam a szerzőknek, és nagyjából felderítettem, hogy a vallásos, moralizáló témákat Végh László hozhatta. A bevezető nem túl hosszú, talán 10 oldal sincs, de szinte minden előfordul benne, amiről később szó lesz, és egy kicsit olyan, mintha már az elején lelőnék a "poént". A könyv első felében a Húsvét-szigetekről, a japán Edo-korszakról szóló részek maradtak meg leginkább. Az Edo tényleg tanulságos, erről olvasnék bővebben is. Történt, hogy a 17. századra eléggé túlnépesedett Japán. A hatalom pedig kemény koordinálni kezdte és leszabályozta a lakosság életét, hogy a megnövekedett népesség fenn tudjon maradni. A születésszabályozás elég evidens (lásd Kína), de mivel látták az erőforrások végességét, ezért korlátozták a magánvagyont. Senki nem lehetett gazdag (akinek pénze volt, annak az állami építkezésekre kellett adnia pl.), és egyébként minden nagyon drága volt, ezért szinte semmi szemét nem halmozódott fel, mert mindent hatszor felhasználtak. Mondjuk egy darab zsírpapírt is. Szinte semmi nem volt, amit ne tudtak volna még valamire felhasználni. A sógunok kiterjedt besúgóhálózatot tartottak fenn, hogy ellenőrizni tudják a lakosságot. A kultúra viszont virágzott, a 17-19. században már volt alapfokú oktatás, kölcsönkönyvtár stb. Sikerült elérniük, hogy a japán társadalom ne omoljon össze, miként egyébként a Húsvét-szigeteki összeomlott. Ezek után azonban jön a fekete leves, és a szerző "beteg társadalomról", "zsarnokságról" és "eltompításról" kezd írni. Ezek a részek nagyjából arról szólnak, hogy mennyire elromlott az ember, mindenki zombifogyasztó, és nem imádkozunk eleget, a sajtó pedig része a nagy-nagy összeesküvésnek, hogy az embereket megrontsa. Szóval jó adag összeesküvés-elmélet a maifiatalokderosszak mázzal. Miután keresgéltem egy kicsit a neten, felfedeztem, hogy Végh László írásai nagyjából erről szólnak. Sajnálatos, hogy ebbe a masszába gazdasági témákat is belekevert, és őszintén szólva felháborító butaságokat írt itt-ott, de főleg az a felháborító, és nem a butaság, hogy képes volt ezeket a témákat épp csak meglegyinteni, mondjuk egy mondat erejéig, aztán sommás véleménnyel süllyesztőbe dobni, mintha ilyen egyszerű lenne például a mai pénzrendszer. Szerintem ezek a társadalmi folyamatok - fogyasztás, média szerepe - nem egyirányúak. Sokan szeretnék elintézni az egyik fél bűnösségének kikiáltásával, de mint mindannyiszor, a dolog itt is sokkal bonyolultabb. Biztos nem véletlen, hogy egymás mellett léteznek eltérő elméletek, idővel egyesek megdőlnek, visszatérnek stb.

A könyv első felének erősen megmondó, demagóg hangvétele után a második rész tökéletesen eltérő ettől: tudományos esszészerű munka, ami nem elsősorban ítéletet kíván mondani, hanem a különböző eredményeket és lehetőségeket veti össze. Nagyon érdekes dolgok vannak benne arról, hogy "mi van a levegőben", hogy mennyire melegedhet fel a Föld, és mi lehet ennek a következménye, hogy vannak olyan emberi szennyezések (por, korom konkrétan), amelyek gátolják a felmelegedést. A legérdekesebb téma pedig talán az energia kérdése. Miután megtudjuk, hogy mennyi energiát fogyasztunk globálisan, szembesülünk a készletekkel. Óvatosan kezelendő a téma, hiszen senki nem tudja pontosan, mennyi is ez a készlet.

Ez az óvatosság néha talán hiányzott, de Hetesi Zsolt nyitottságát mutatja, hogy a honlapján rendszeresen közzéteszi a friss információkat, például arról, hogy mégsem következett be 2010 körül az olajcsúcs. Kapunk néhány alternatívát energiaforrásokra, és külön köszönet azért az írásért, hogy megnyugtatóan rendezhető például a panelházak fűtése földhővel. Ezen már sokat törtem a fejem, és biztos nem úgy fog ez kinézni, hogy egyik évről a másikra a házak átállnak földhőre, sőt valójában addig nem fogják megtenni, amíg el nem fogy a gáz és az áram, de azért jó tudni, hogy van ilyen lehetőség, ha esetleg felébrednénk (és biztos nem olcsó).

A könyv végén még visszaköszön a Végh László-féle stílus mintegy keretezve a jó könyvet az erkölcsinkvizítor szerepével, és őszintén szólva ez a rész akár át is lapozható, mert lényegileg ismétlés.

Ó igen, mielőtt elfelejteném, borzasztóan sajnáltam, hogy a Hetesi-féle részben teljesen hiányoztak a hivatkozott grafikonok, ábrák! Érthetetlen, és írtam is Hetesi Zsoltnak a weblapján keresztül, de lehet, hogy nem kapta meg.

A könyv végére az lett a benyomásom, hogy a szöveg műveltségből íródott, cikkek, szakirodalmak összeolvasásával, ollózásával, értegetésével, és ez hordoz némi veszélyt, különösen amikor sajtós hivatkozásokat (nyt, bloomberg) látni, és közben tudni lehet, hogy a sajtósok nem feltétlenül értenek ahhoz, amit leírnak. De a terület erőteljes pörgésben van, úgyhogy egyre többen foglalkoznak a fenntarthatósággal, próbálják megfejteni, hogy működik a világ, hogy működhetne másképp, és nagyon izgalmas, hogy talán végignézhetjük, és a web2-es világnak köszönhetően részt is vehetünk egy új, működő paradigma kialakulásában.