90 éves lektűr

Le a kalappal Zilahy Lajos előtt. Első regénye egy szuszra kiolvasható darab, a sorok szinte vezetik a szemet, a kíváncsiságot az erős kéz vetette lineáris, de feszes cselekményfonal tartja fenn, érzelmességében pedig különösen tartalmas regényről van szó, már-már színpadiasan szélsőséges sztereotip főszereplőkkel, mindebből átsejlik némi korrajz, és meglepő mennyiségű erotika (ami egyébként a könyvből készült filmben nem jön vissza). Tökéletes szórakozás, s mindezt ráadásul egy 90 éve íródott regényben.

Zilahy Lajos első regénye rögtön siker lett, valószínűleg a romantikus lelkű, főleg hölgyolvasók körében, hiszen ez az 1922-ben megjelent regény meglepően szenvedélyes a szerelem leírásaiban, s akkoriban a szerelmi hevület ilyen élénken úgy látszik jobbára a könyvek lapjain virulhatott. Ezt tükrözi, hogy a regényből készült film sokkal visszafogottabb. Míg a regény női főhősei huszonegynéhány évesek és a férfi szereplő a végére is csak harminc, filmbéli megfelelőjük azonban a 30 éves Karády Katalin és az akkor már 37 éves Jávor Pál. A szenvedélyes jelenetből pedig mindössze egy sejtelmes táncos árnykép jutott, ami nagyjából annyira erotikus, mint az aktust a méhek beporzó tevékenységével előadni. Pedig a film 1939-ből való, tehát jóval később készült, de sokkal szemérmeskedőbb.

Meglepő egyébként az egész könyv, a merészség, a kapcsolatok, az említett erotika, de a friss hang is, amin alig érezhető bármi avítt por. Zilahy Lajos 1891-1974-ig, azaz 83 évet élt, és ez a regény 31 éves korában sikert hozott neki. Már évekkel korábban Bécsbe költözött a Tanácsköztársaság elől, de ellenforradalmár maradt, és a második világháború után is szembefordult a rendszerrel. Ekkoriban egy náciellenes drámáját betiltották. Nem sokkal később elhagyta Európát, az Egyesült Államokba emigrált. A közéletben aktív szereplő volt. Ezt csak azért tartom fontosnak megjegyezni, hogy látható legyen, ő nem a ponyvagyáros volt, bár a Halálos tavasz igazi lektűr.

Hiszen alig van bármi súlya a regényben annak, ami minden eldönt, ami az élet ura: a politikai kapcsolatok. Minden jól megy, amíg minden jól megy. Amikor kezdenek a dolgok rosszul menni, akkor kiderül, hogy se nem barátok, se nem rokonok, egyszerűen kapcsolatok az emberek, bizonyos emberek. Kivéve a szerelem. A szerelem láng, majd gyötrelem, megbocsátás és végzet. Igen erősen felvállalt végzet itt. A körfolyosós belvárosi polgárházak, amikor még egy emelet egy lakás volt, és szinte hihetetlen, hogy milyen házibálokat rendeztek... és nem jutunk lejjebb. Ez a könyv azért is lektűr, mert itt maradunk a felsőközéposztályban, ki sem nézünk belőle, még a lecsúszó szereplőnk sem nézi meg igazán, a regény végig megőrzi ezt a miliőt, talán, hogy a korabeli olvasónak, aki nagy valószínűséggel egy középosztálybeli hölgy, ne legyen kellemetlenül feszengős, és mégsem nézünk be az ő fejükbe sem igazán, értük izgulunk, de nem lélegzünk együtt velük, és nem mindig értjük, mire gondolnak. Vagy csak nekem túl elvakító a szerelem :)
Zilahy regényei szinte minden háztartásban megtalálhatók a könyvespolcokon, és tele vannak velük az antikváriumok. Az általam olvasott példány azonban új, 2007-ben adta ki az Ulpius, és 500 forintért jutottam hozzá a Nyugatiban, amikor valamikor nyáron hazautaztunk. Ha legközelebb Zilahys kedvem lesz, akkor a Két fogoly következik majd. Hiszen Zilahy az első világháborúban katonáskodott is.