Az Egy hét Pesten és Budán olyan éles kontrasztot képez a Szerelem című előző filmmel, hogy nem csak arra tud rávilágítani, miért rossz az újabb film, hanem, hogy miért szerettem annyira a régit. Egyben a magyar film állatorvosi lovának is megteszi.
Már az indulás döcögős, amikor pedig a szín Budapestre érkezik, akkor megkapjuk az első döfést, ami után szörnyű balsejtelem fészkeli magát agyunkba, jajaj csak nem a Szomszédok egy oldalági rokonával van dolgunk? Főhősünk, Iván taxiba ül, és a hotelhez viteti magát. A sofőr kimért mondatokkal értesíti a városban történt változásokról, ti. az elmúlt évtizedekről, mióta Iván nem járt ott. Mindenhol jattot kell adni, ez a lényeg, hogy menjenek a dolgok. Ezt háromszor elismétli a taxis, hogy jól a fejünkbe menjen, és még a film során párszor visszakapjuk, például a nővérke próbálkozásával, ahogy ki akar jutni a férfi révén Svájcba, és otrombán ostoba jelenet az is, ahogy a budai nívós szórakozóhely pultjához (!) odamegy egy kéregető a Fedél nélküllel (mintha beengednék őket ilyen helyre, igaz?), és Iván ad neki valamit zavartan, az ápolónő tanácsára, mivel magától nem tudja, hogy mi az a hajléktalan.
Azt hiszem az a borzasztó ebben a filmben, az Egy hét Pesten és Budán címűben, hogy ahelyett, hogy a nagy dolgokról, a családi-lélektani drámáról szólna, a dolgot elviszik a hétköznapi piszlicsáré hülyeségek, a napi bosszankodások, vagy hogy túl nagyot akar mondani, hogy derossz ez a világ, főleg ez a magyar, olyan profán az egész, nincs benne semmi abból a méltóságból, a kitartott képek adta tartásból, mint a Szerelemben. Nem érzem benne az embereket, de nagyon meg akarják itt nekünk magyarázni, hogy milyen ez a leegyszerűsített Budapest, Magyarország, mintha egy pálcikaemberen gyakoroltatnák a sebésszel a műtétet.
Arról nem is beszélve, hogy Darvas Ivánon kívül a többi karakter szereplése értékelhetetlen. A mondatok nagy levegővel indulnak, dörgedelmes igazságokat puffogtatnak, kimértek és nyoma sincs a természetesség illúziójának. Sajnálom, de Töröcsik Mari is borzalmas alakítást nyújt, gügyögő, bugyuta nő képét, aki szétpiált és szétcigizett fejjel a kórházi ágyon is a régi férfinak akar tetszeni, és ehhez legjobb eszköznek a sminket találja. Na meg, hogy nem kap virágot, az rossz.
A film elmagyarázza, hogy az ÁVÓ egykori besúgóinak de rossz, nem is sejtették mit tesznek, minden bűnük megbocsátandó, mint tudatlan szerencsétlenek bűne. Habár néhányan egész jól élnek ma is a régi ténykedés mai gyümölcsét képező kapcsolati hálóból. A piti besúgókra ez persze nem igaz. Ők cudarul élnek, és még rosszabb nekik, mint a többieknek, akik nem voltak besúgók. Például a főhősünknek irtó jó, hiszen a börtönből külföldre menekült, és ott is maradt, ő most már a pénzes apa szerepében térhet vissza Magyarországra, Budapestre, ahol "mindenki fél" tenni bármit, és ahol mindenkinek jattot kell adni, ahol megszokott, hogy szétlőnek egy bankot, hisz "csak egy kis területi villongás", sőt, ahol az Alsóvölgy utca sarkán fejbelövik az embert kóbor részegek. Én már csak tudom, hiszen nemrég még ott laktam :) Olyan ízű ez az egész, mintha odaadták volna a szövegkönyvet egy amerikai filmeken felnőtt ifjú titánnak, aki semmit nem ért a sztorihoz, illetve ha akcióról lenne szó, akkor talán, és a magyar embert (vagy egyszerűbben: az embert) csak a híradóból ismeri. Ez a film azért távolról sem az akcióról szól(na).
Majdnem nézhetetlen. Sajnálom. Azért néztük végig, mert a Szerelem olyan-olyan csodálatos film. Lehet, hogy hétvégén újra kell nézni emiatt. Röviden a két évvel ezelőtti filmélményről:
Nagyon hosszan történik kevéske dolog pici környezetben. Ez egy mikrovilág, ahol az ábrázolt karakterek nem ismeretlenek. Luca kettős élete képfoszlányokban kezd átjönni, ahogy a bevágott képek is azt a végső célt szolgálják, hogy elő legyen készítve a néző, hogy a végén, abban a pár percben maga az egész akkorát bírjon ütni, pedig egész végig azon gondolkodtam, hogy ez a film mitől szerelem, utána pedig csak arra tudtam gondolni, hogy ez igen, ez a házasság, ez kell, ha szereted vedd el, és legyetek együtt örökre, mindig, legyen bármi. Hihetetlen hogy jutott el ide a film. Mély tiszteletem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése