Amikor a novelláit olvastam két dolog jutott eszembe, az egyik, hogy ilyen súlyos történelmi, társadalmi események idején, mint a Dél-szláv háború, az elbeszélőből fájósan éles, tömör, nagyszerű anyagokat érlelhetnek ki a körülmények, hogy ebben a környezetben az íróknak „szerencséjük” van, mert az anyag végtelen és szívhez szóló, túlmutat a belső vívódásokon, nyöszörgéseken, beteges és játékos fantáziálásokon, ami adja magát „békeidőben” az írónak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a második világháború, majd a hidegháború idején miért érlelődött annyi zseniális író.
A másik, ami eszembe jutott, annak ellenére, hogy a Szarajevói Marlboro összes novellája más és más karaktert helyez középpontba, változik az elbeszélő személye, hol van külső narráció, hol maga a szereplő az, egy kicsit talán olyan, mintha mind-mind maga az író lenne, aztán olyan, mint egy mesegyűjtő kötete, aki beleadva saját személyiségét, mégis visszaadja a személyes történeteket, és közben valóban egyetlen női elbeszélő sincs, nincs női narrátor, pedig lehetne, nem? Miért nincs hát? Talán azért, mert valóban maga az író az összes narrátor, vagy azért, mert férfiként nem képes rá? A nők képesek férfi narrátorral elbeszélni? Én képes vagyok, de még nem fogtam regénybe, bár furcsa, azt hiszem, ha regénybe kezdenék, a narrátorom férfi lenne.
Az első novella olyan, hogy akarod a többit. Rövidek, néhány megállónyi utazás a városban, és máris gazdagabb vagy egy, egy… nem tudom, hogy jellemezzem. Nem éreztem undorítóan naturalistának, miközben nem tartózkodik attól, hogy a nyers halált megjelenítse, a szenvedést, a gonoszságot, a jóságot, hogy mi él túl, hogy mi a fontos amikor az életed már csak pillanatnyi, hogy mivé vetkőzöl, hogy melyik kapcsolat mit ér akkor, hogy mi a gesztus, hogy mi a történelem. Begépeltem az egyik kedvencemet. Sajnálom, hogy nem lehet kapni ezt a kötetet, csak a kiadóktól, és esetleg a véletlen. Ismerni kellene.
Egy interjú a szerzővel nemrég a Ruta Tannenbaum – új regénye – kapcsán itt.
“Simítsd végig gyengéden könyveidet, idegen, és emlékezz rá, hogy hamvak.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése