2017. december 7., csütörtök

Julian Barnes: A Napba nézve

Mielőtt  kihajítanám ezt a könyvet az adománypolcra, mégis álljon itt néhány sor, mert azért okozott kellemes perceket. Sajnos azonban nem hagytam félbe, amikor kellett volna.

Julian Barnes Man Booker díjas kortárs angol író. Nem tudom már, hogy találtam rá, de valahol olvastam egy másik könyvéről, a Flaubert papagájáról, ami nagyon érdekelt, de aztán ahelyett A napba nézve került elém. Igen, nem ezért a könyvért kapta a jelöléseket és a díjat, de akkor is csalódást okozott, hogy közepesnél is rosszabbul végzett nálam.

Képtalálat a következőre: „julian barnes a napba nézve”Kezdjük egy írót nem érintő fikázással. Főleg, mivel magyar kiadásról van szó. Az Ulpius kiadó (hát igen, 2002-ben még adtak ki szépirodalmat Ulpiusék), szóval elkövették, hogy annyira jópofák akartak lenni, hogy a borítót kéziratosra véve a címben szereplő "napba" szó helyett azt írták "nabba", áthúzták, fölé a jót. Gondolnád, hogy akkor ennek köze van a regényhez. Nincs. Nagyon égő. Ennek a kiadónak már mindegy. De azért. Amúgy nem lenne rossz borító, igaz, bármelyik 14 éves tud ilyet csinálni Paintben. A kiadót tervező cég mondjuk nagyot futott azóta, szóval lehet, hogy én vagyok a hülye :)

Rátérve a lényegre: a könyv olyan, mintha az írónak egy ötlete lett volna (a pilótáé), amire aztán nem tudott igazán történetet felépíteni, így amikor kifulladt a főhősünk élettörténete, akkor szinte a könyv felét kitevő sületlenségek, a főhős fiának mániás témázásai futnak. A harmadik fejezetet egy az egyben a kukába dobtam volna. Persze vicces és érdekes, hogy 1986-ban egy író miként gondolja az akkor még csak nagyon bimbózó számítógépes világ jövőjét. Hát nem úgy képzelte, mint amilyen lett. Megesik. A számítógép itt voltaképp egy lexikon, és van egy kiterjesztése, ami meg olyan, mint egy orákulum. Az író pedig utal rá, hogy a vonal túloldalán valójában emberek ülnek, akik jót röhögnek a válaszokat kereső, nyughatatlan alakokon. Egészen 2008-ig eljutunk, ahol az író létrehozza az AI-t regényében, ami elég megdöbbentő volt hirtelen, már azt hittem, tényleg van itt valami orákulumság, de valószínűleg csak a fordításban lett AI, mert az Abszolút Igazság rövidítéséből állt össze. De legalább ezzel jött el a számítógép orákulummá kiterjesztése. Érdekes gondolatok. De valahogy összefűzve a főhősünk fiának öngyilkossági gondolataival, ez így nem állt össze. Őszintén kimondva: semmi értelme sincs. És ezt én mondom, aki posztmodernt is elolvas.

Különös volt, hogy ezek után megnéztük a Porco Rossót, és abban van egy jelenet, ahol az első világháborúban meghalt pilóták a gépükkel felemelkednek a felhők fölé, és ott, mint valami légköri műholdsávban, keringenek a Föld körül tömött sorban, nos erről eszembe jutott ez a könyv, ami szerint a pilóták egyik öngyilkossági manővere, hogy egyre magasabbra emelkednek, ahol már nagyon kevés az oxigén, és itt elájulnak. Vagy ahogy a pilóta tudja látni a napfelkeltét, magasságtól függően egymás után akár többször is.. Az ötlet jó volt, mondom na.