Az ellenállás elmúlása

Az nem lehet, hogy annyi hír hiába onta filmt! És mégsem írok az idei év eddigi kedvenc filmjéről, marad a kínosan összerakott felütés (jesz, a szózatos), és vár az impulzus. Az impulzus pedig megjött, reagálnom kellett, a reagálásból pedig lémlám egy poszt a Revansról, amit nézzetek meg, mert finom.

Túl idilli és túl egyszerű volt, ahogy sokan bemutatták a filmet. Nem egyszerűen egy lassú, széles, kitárt képeket sorakoztató, keveset beszélő filmről van szó. A film, ahogy Miri mondta, terápiás, ahogy én hozzáteszem, valószerű, élethű. Adott a film elején a sivár bécsi közeg, ahol mindenki bevándorlónak hat, a kupleráj a magyar és ukrán kurvákkal, a szerelem az egyik lány és a mindenesfiú között. Mi is szakíthatná meg a kizárólag szex körül forgó unalmas napokat, mint a kupi főnökének agresszív ajánlatai, amellyel kényszeríti a pár menekülését. A lány mégis vonakodik, rossz előérzetei vannak.

A terv egy bankrablás és az emigrálás Spanyolhonba. Ez itt egy börleszk epizód. A srác kirabolja a falu bankját, ahol egyébként a porszemek is állnak a levegőben, a rendőrök unatkoznak. Csakhogy a rablós buli rosszul végződik az action hevében a rendőr rálő a menekülők autójára, és halálosan eltalálja a lányt. A film második fele, ahol újrakezdődik a sztori, a terápiás rész. Az egész filmben az a nagyszerű, szerintem, teljesen real a gyógyulás, végre itt lehet azonosulni, emberi figurák vannak, emberi dilemmákkal, képességekkel, körülményekkel. Persze Ausztria, úgyhogy a körülményeket nyugati színvonalon értsük.

A film nem mászik az arcunkba túlzásaival. A nagyapjánál reked így hát a rablónk, gyászolja barátnőjét, favágás ürügyén bújik meg, hasogatja, csapja a fákat, és akkor bejön egy új nő a képbe, aki nem más, mint a rendőr felesége, azé a rendőré igen, aki lelőtte a barátnőjét. Kicsi a világ, de a falu még kisebb. Véletlenek pedig nincsenek. Nem újabb szerelem, de vajon revans-e gyereket csinálni a meddő rendőrapa helyett? A szemet szemért bosszúból pedig mi marad? Az ember. Gyógyultan a nagypapa egészséges lelkülete, a vidéki ropogós levegő, az almák, a mégannyira nem kívánt harmonika muzsika által. Bármennyire ellenállunk, az egészséges embert elérik az utána nyúló világi szálak.

Micsoda fricska az, hogy a főhős, a bosszúra szomjazó gyászoló azután látja be felelősségét, amikor a rendőr beolvas neki, az a rendőr, aki lelőtte a barátnőjét, akire vadászik, akinek megdugta a feleségét, ez az ember tudatlanul vall neki, anélkül, hogy fogalma lenne, kivel beszél. A rendőr életének sztorija párhuzamosan fut, a végén egyesül, illetve az a szál eltűnik, de feloldozás nélkül, úgy hagyta a rendező, végsőkig fokozott önmarcangolásban.
Végre egy egészséges film, egészséges mondanivaló, érthető, jól járható és elgondolkodtató, és mindamellett gyönyörűszép.