Eeva-Liisa Manner: Theorem

Let prose be hard, let it provoke unease.
But the poem is an echo that is heard when life is mute:

shadows gliding on mountains; the image of wind and cloud,
the passage of smoke or life: bright, dusky, bright,

a river flowing silent, deep cloudy forests,
houses mouldering slowly, lanes radiating heat,

a worm-down threshold, the stillness of shadow,
a child's timorous step into the darkness of the room,

a letter that comes from afar and is pushed under the door,
so big and white that it fills the house,

or a day so stiff and bright that you can hear
how the sun nails shut the abandoned blue door.


finnből fordította: Emily Jeremiah

Tranströmer-féle polaroidok

Biztos, mert épp ma nézegettem André Kertész polaroidokat, és ezek az északi, egymásba fűzött asszociációs hangulatok annyira megfelelnek ennek az instant, de mégis esszenciális pillanatképnek. Izzadságtól mentes talányok. A friss Nobel-díjas nehezen megközelíthető, talán nem is remélhetjük, hogy valaha megértünk egy svéd verset, de azért átengedhetjük magunkon, és ízlelgethetjük fojtott szelídségét.

Kukorelly csingi-boni meglepetés

A Facebookon olvastam egy verset Kukorelly új kötetéből, ami olyan szépen csengett, hogy már nem csak mentor-megmondóemberként, de költőként is tudok tekinteni rá. A Kalligram oldalán olvasható szemelvények is szépen csingnek-bongnak. Kicsit matekos, az értelmi és a ritmikai sík páratlan lüktetésű, mint egy avantgárd jazz muzsika. Példák.

Emlékkönyvköltészet

"Kicsi kunyhóban szeretet, / Szeressétek a gyereket. / E szent karácsony ünnepén / Önöknek ezt kívánom én". Ezeket a méltán híressé vált sorokat Karinthy írta a múlt századelőn Szabolcska Mihály nevében, de egészen megdöbbentő, hogy szegény Szabolcska legjobb XXI. századi tanítványa, Szabó T. Anna Villany című kötetére is mennyire pontosan találnak. Mind a versikék tematikája, mind hangvételük tekintetében.

Ritkán olvasok ilyen durva kritikát.

hasonló feszültség (Szabó T. Anna: Villany)

Valami hasonló az alábbi képekben. Az egyik a Damjanich utcát ábrázolja délutáni fényben, télen, amikor aranyat ért (most is aranyat ér), a másik egy új kötet a frissen megkedvelt költőnőtől, ő volt az egyetlen, aki valami értelem és lelemény, sőt történelmi és társadalmi igen komoly vonatkozások beszövésével olyan dalszövegeket írt, hogy a musical prezentáción el tudott kápráztatni.

A fenntartható csodákról

A történelmi ember, az ő szakrális, mégis egyben földközeli képessége a lemondásra, a hétköznapi csodák nem mindennapi mélységű megfigyelése, át- és keresztkötése, a bizonyosság sziklaszilárd, ám a földből csak szelíd dombbal kiemelkedő tanúhegye is lehetne a mai Jordán folyó partján Gileád.

Halmosi Sándor legújabb verseskötetének címadó verse bizonyosságtétel a formáló erejű érzelem, a szenvedélyes szerelem mellett. Ez a bizonyosság nem mászik az arcunkba, nem követel magának erőszakosan teret, de ott áll, mint egy domb, őrjítően pontosan ugyanannyi megkerülni, mint megmászni. „De ha nem hiszed, az sem érdekel.”

Schein Gábor: (a kerítés csíkjai)

A finomra őrölt kőpor rátapadt a tenyerére. A műhely
sarkában egy cinklemezt csiszolgatott, azután átment
a másolókeretnél álló padhoz, és az ívlámpa sárgás,
tompa fényében figyelte, amint a salétrom ezüstfehéren
befutja a lemezt.