A jövő nem a miénk

Lassanként megmondható, melyek azok a kultúrcsaládok, amelyekből szívesen olvasok, és a polcaim feloszthatók eszerint. Ez valami jó dolog, mert a mindenérdekelből előbb-utóbb tudatos keresés-olvasás fejlődik. Viszont a specializálódásnak megvan az a hátránya, hogy elég gyorsan bele lehet ütközni abba, hogy bizony nem elég elérhetőek magyar fordításban a külföldi kortársak. Ezért is tartom nagyszerűnek, hogy nálunk is megjelent, Kertes Gábor fordításában, A jövő nem a miénk című latin-amerikai elbeszélés-antológia.

Mágikus irrealizmus

Megint ott vagyok, hogy mire nyújtanék valami reflektet, már vannak ezer mások, akik már minden fontosat, lényegeset elmondtak a műről, és mégsem hagyhatom ki, mert A madárevővel újabb olvasó-fejlődéstörténeti korszakhoz értem, és számos korábbi homályos vonzódást meg tudok magyarázni, ami a déli földrész felé húz.