Potter 1.

Filmekre már régen rácuppantam, és biztos voltam benne, hogy ezt igazán eredetiben, angolul érdemes olvasni, és így is van. Az első rész elolvasása közben megnéztem újra a filmet - így sem okozott csalódást, bár így rájöttem, hogy számos olyan húzás volt a forgatókönyvben, ami logikai bukfenceket okozhatott volna, ha bárkit zavartak volna ezek az apróságok.

Lehet köpködni a hype-olt HP-sztorit, de azért azt meg kell adni, tömve van marha jó ötletekkel, izgalmas, nagyszerűen felépített világot találunk benne, nagyságrendekkel érdekesebb, mint például a Twilight-sorozat.

Az első részből a kedvenc jeleneteim a levélözön és az első repülések, quidditch-meccsek. Ahogy olvastam a könyvet, miután már régebben láttam a filmet, és most megint, felirat nélkül a tanulás jegyében, azt is konstatáltam, hogy a könyv annyira jól meg van írva, hogy a film forgatókönyve szempontjából alig kellett változtatni a sztorin, a mondatok is csaknem egy az egyben mehettek a filmbe, aminek nagyon örültem, mert tele van poénokkal, viccesek és érdekes a kiejtések, ugyan a könyv második felének eseményei már nagyon összesűrűsödnek a filmben.

Volt néhány rész, ami a könyv nélkül kicsit nehezebben érthető, sőt értelmetlennek is tűnhet. Pl. a quidditch-szabáyokat is elmondhatták volna a filmben, úgy a játék brutalitása is más megvilágításba kerül. A sárkányos sztori tök másképp van, és ami onnantól jön, az szerintem egy normális filmben elkélt volna. Ti. a diáktársak alaposan berágnak a Potter-kompániára, amiért jól elvesztették a Griffindornak az iskolai kupát a sok pontvesztéssel. Potterék meg is fogadják, hogy ezután nem csinálnak semmit, tanulnak, mint a kisangyal, szomorkodnak, hogy senki nem áll velük szóba, és nagy dolognak kell ahhoz történni, hogy mégis újra "rosszalkodásba" lendüljenek. Szerintem itt egy fontos lelki tényező elmaradt a filmben, maradt a szenzációs, izgalmas eseményhalmaz, kapkodjuk a fejünket, és a végére megtörténik a csoda. Csakhogy a filmben - ahogy más filmekben is lenni szokott - nem esik szó az iskolai hétköznapokról, hogy a gyerekek ott azért tanulnak is, nem csak illegálisan varázsolgatnak, trollokat győznek le, fantasztikus képességgel megnyerik a quidditch-meccset, és az összes tanáruk furfangos feladványát is sikerrel megfejtik, hanem komolyan gondolkodnak, agyalnak, alkalmazzák például a tanultakat, ilyesmik. Ez a könyv tanítása a filmmel szemben. A kastélyiskolában télen nagyon hideg van, és még a sárkányokat is etetnie kell valakinek, szóval vannak ügyes-bajos hétköznapi dolgok.

Összességében nekem azért is nagy flash a Harry Potter, mert nagyon örülök, ha a gyerkőcök ilyeneket olvasnak, öröm volt olvasni a könyv sorait, mert tényleg szép és igényes szerintem. Az pedig hogy idővel, a következő részekben eldurvul a történet - közben az olvasóközönség is felnő, nem?