Akvarista mindenféle

Ha szeretnék valakinek mutatni valamit a múltamból, amiből ráérez a környezetre, amiben felnőttem, és éltem közel húsz éves koromig, akkor megmutatnám neki a Fishtankot.

Kukorelly csingi-boni meglepetés

A Facebookon olvastam egy verset Kukorelly új kötetéből, ami olyan szépen csengett, hogy már nem csak mentor-megmondóemberként, de költőként is tudok tekinteni rá. A Kalligram oldalán olvasható szemelvények is szépen csingnek-bongnak. Kicsit matekos, az értelmi és a ritmikai sík páratlan lüktetésű, mint egy avantgárd jazz muzsika. Példák.

Részeg pereputty, részeg gyerekkor

Kellene ez a könyv, legalább könyvtárból. Óriási deja vu a múlt heti hazalátogatás miatt. Vajon mennyire tipikus, hogy a vidéki kisvárosban maradt, 5-8 éve nem látott régi barátok mind-mind házasak vagy élettársasak, gyerekesek és kőalkoholisták? A legjobb téma körükben a piás történetek, természetesen kocsmaasztalnál ülve, mintha mi sem változott volna a kamaszkor óta, csak épp a bulizás(=táncolás, koncertjárás) tűnt el, az összes hobbi, a sport...

Háromság

Rendhagyó módon zenéről fogok írni, méghozzá előadott zenéről, vagyis koncertről. Három egymást követő nap, három nagyon eltérő stílusú és hangulatú koncert: India, magyar popkult, tinibálványok és amerikai örökzöld hippi-space-rock.

Gyönyörűen kivitelezett kegyetlenkedés a zacskós tejjel

A mennyiség a lényeg! A tejeszacskók kilyukasztásában egy levágott fejhosszal (egy pohár tej, tiszta fej!) sem győz a jóság, fröcsög a hófehérkelé, az őrületnek sokkal jobban megy a feladat, nyissz-nyassz-nyussz!

7,7 pontot kapott Imdb-n a Sweeny Todd, ami szerintem kicsit erős.

Felhasznált családom

Linn Ullmann első regényét azért vettem kézbe, mert kíváncsi voltam, milyen családregényt ír egy híres rendező és egy híres színésznő gyereke, és mert azt olvastam róla, hogy kreatív írás szakot végzett, ami egy ideig engem is piszkált. Lehet, hogy nem kellene meglepődnöm, hogy regénynek nevezett forgatókönyvet írt.

Ha bajod van, Borges segít

"Whistler, a festő csak ennyit mondott: Art happens."

Ahol az ösztönlény és a felettes én találkozik

Az ősz kedvez a befogadásnak, befelé fordulás, a nyár ezerszínű rothadásba bomló virágainak néma csodálata meleg takarók alól, forró teákkal felmelegítve, kevesebb meztelenkedés, több bezárkózás. És akkor kijön Krasznahorkai új könyve, ami végre szakít az utóbbi kiadványok alkotói agóniájával, és új inspirációtól fűtve valami egészen másra használja képességeit, mint eddig tette.

Celebek a fák ellen

Bárdos András érthetetlen próbálkozása után Frei Tamás is úgy gondolta, az ő új, igaz szakmája ezentúl a regényírás. Csak így. Semmi pátoszba merült fejlődéstörténet, a celebnek is élnie kell valamiből. A kiadónak pedig jól hangzik, hogy itt van egy jól marketingelhető név. A fák meg dögöljenek meg.

Három könyv

A későnyár utolsó képviselője - napégette kopár sziklák, simogató, természetes, meleg víz, kék és fehér, napsárga, gyümölcsös borok, szerelmesség, majd valami menetrendszerű romlás, valami teljesen előre látható, erejében mégis kiszámíthatatlan vég és véglegesség. Meghalunk, bazmeg, de most még van egy életünk - ilyen volt a Zorbász az augusztus végi, szeptember eleji napokon. Az egyik legnagyobb könyvélmény az évben.

Emlékkönyvköltészet

"Kicsi kunyhóban szeretet, / Szeressétek a gyereket. / E szent karácsony ünnepén / Önöknek ezt kívánom én". Ezeket a méltán híressé vált sorokat Karinthy írta a múlt századelőn Szabolcska Mihály nevében, de egészen megdöbbentő, hogy szegény Szabolcska legjobb XXI. századi tanítványa, Szabó T. Anna Villany című kötetére is mennyire pontosan találnak. Mind a versikék tematikája, mind hangvételük tekintetében.

Ritkán olvasok ilyen durva kritikát.

Dante a'la Vértesi

Elbúcsúztam a közeli antikváriumtól, jövő héten, a költözés előtt két nappal, és bedobozolva ezt a fél könyvtárnyi kötetet, nem valószínű, hogy még az antikvár könyveket akarom szagolni. Az elbúcsúzás azt jelenti, hogy jó alaposan szétnéztem így utoljára. Ez egy igazi öreg kis zug, egy hozzáértő, kedves boltossal.

Négy film

Az utóbbi mondjuk egy hétben sikerült négy filmet látni. A szabadság fantomja, 9, Japanese story, Twilight - értékelhetőség és időrendi sorrendben ugyanaz.

Felnőttél, végre (?)

Arra is jó volt a Balaton, hogy megtudtam, van olyan, kiolvasni egy könyvet a nyaralás alatt, ugyanis a tó mellett, kevés pénzzel korlátozottak a lehetőségek, és az egész nagyon más, mint ahol eddig voltam, kivétel nélkül hegyekben. Egyetlen kivétel mégis van, gyerekkorom egyetlen nyaralása Dunaszekcsőn-Dunafalván. Az öreg, bogaras, egeres házban nehezen aludtam, a koszt fura volt, a néni öreg, a faluban egy kocsma, egy bolt, én meg aludtam a Duna partján fényes nappal. Ez nekem a víz, alvás. Na, vissza az olvasáshoz, a megkezdett harmadik lemur lapult a táskámban Balatonra induláskor, és már akkor tudtam, hogy ezt a Garaczit én nagyon megszerettem.

Roberto Bolaño: Éjszaka Chilében

Nem volt könnyű írni róla, csaknem inamba szállt a bátorságom miután kiolvastam a regényt. Annyira azért nem evidens, hogy egy magyar számára a chilei, egyáltalán a dél-amerikai lelkület érthető, sem a politikai vonatkozások, sem a társadalmiak, sem a kulturális hagyományok. Arról meg vagyok győződve, hogy Bolaño nem az átlagolvasónak való, és hogy továbbfejtés, utánaolvasás nélkül sokaknak nem fog nem tetszeni. A könyvesblogon megjelent a szövegem, egy hónapot kellett várnom rá, szerintem ez túl sok idő. Már magam sem tudok azonosulni a saját szövegemmel, mert persze sosem volt ez a szöveg annyira jó, nagyon nehéz volt valami kompakt leírást adni róla. Időközben viszont rájöttem, hogy ha valakinek elmesélem azt, amit később le akarok írni, az jó, mert akkor igazán összeszedem magam, és mire leírom, már egyetlen szón sem kell gondolkodni, jön magától.
Bolanoról bővebben most itt.

A nevetés

Henri Bergson kereken 1900-ban írta meg a nevetésről szóló tanulmányát. Én pedig úgy találom, hogy A nevetés még ma is megállja a helyét, bár a példái avíttak, valamiben mégis nagyon hasznos például éppen az író embernek: tudatossá lenni a fikció hangulataival.

Garafilafi, az első lemúr

Igaza volt EP-nek, Garaczi abszolút szellemes, sőt a legordenárébb módon szórakoztat. Tette ezt az 1995-ben megjelent kötetben, ami a lemúr első vallomásait szecskázza elibénk.

Miért is ne a szerelemről?

A fülszövegben azt írja Gabriel García Márquez a regényről: eddig nem volt bátorságom hozzá, hogy több mint 400 oldalon át csak a szerelemről írjak. A szerelemről szól tehát vagy nem a Szerelem a kolera idején?

Moon

A 2009-es Moon című film az egyik legjobb sci-fi, amit mostanában látni lehet, szerintem. Duncan Jones rendezése, akit ha valahová kötni szeretnénk, hát David Bowie fiáról van szó, néha Zowie Bowie-nak is nevezi magát. Eddig nem sok filmet rendezett, jövőre tervezi a harmadikat. Minthogy a Moon sztoriját ő írta, lehet ok feltételezni, hogy lesz még néhány ütős filmje a jövőben.

Fedezzétek fel a Kovásznai életművet

Zavarba ejtő, merész képek előtt állunk, színesek, óriásiak, az egyiknek az a címe, Nagy sárga kompozíció – elmerülünk. A Szintézis viszonyrendszere pedig szinte megüt a karzatról lenézve, addig fel sem tűnt milyen szigorú és túlvilági. Animációs filmeken kacarászunk, mintha a legújabb viccet hallanánk – a képernyő jobb alsó sarkában viszont kis tábla figyelmeztet: a film 1979-ben készült. A Kovásznai György életművét bemutató tárlat gyökeresen más képet láttat a hidegháború Magyarországáról, mint amit eddig ismerhettünk a magyar művészektől. Ez egy más viszonyítási és célrendszer.

Franz Kafka: A per

Elindultam este a Dylan-felolvasásra, de egész úton A per járt a fejemben, és az, hogy milyen ostoba vége van. Nem ügyetlen, nem ilyen módján, de van ebben a befejezésben valami furcsa. Azok után, hogy Kafka olyan zseniálisan kerülte meg a bűnvád kérdését, végül egyáltalán nem tudjuk meg, hogy a főhőst mivel vádolják, de egy idő után ő maga is elfogadja a vádat, akkor többé már nem lesz nevetséges, a per folyamatban van, hiszen annyi ember tud róla, működik közre, egyre valóságosabb, a nyomornegyed padlásszobájából egészen a dómig vándorol át, az utolsó bírósági személlyel ott találkozik, és ráadásul pap az illető.

János bácsi testét kukacok eszik (Krasznahorkai: Az ellenállás melankóliája)

Tényleg így történt végül, meghagytam az utolsó 15-20 oldalt, és csak tegnap olvastam ki Krasznahorkai Az ellenállás melankóliája c. könyvét, aztán alig 10 perces szünet múltán megnyomtam a play gombot a videólejátszón, és jöhetett a majdnem két és fél órás filmadaptáció, a Werkmeister harmóniák.

hasonló feszültség (Szabó T. Anna: Villany)

Valami hasonló az alábbi képekben. Az egyik a Damjanich utcát ábrázolja délutáni fényben, télen, amikor aranyat ért (most is aranyat ér), a másik egy új kötet a frissen megkedvelt költőnőtől, ő volt az egyetlen, aki valami értelem és lelemény, sőt történelmi és társadalmi igen komoly vonatkozások beszövésével olyan dalszövegeket írt, hogy a musical prezentáción el tudott kápráztatni.

kcuf your problem

Nem bírom magam elviselni, hogy még mindig nem reagáltam az év eddigi legfontosabb olvasmányélményére, ami alapjában változtatta meg, miként gondolok a regényre általában.

A 49-es tétel kiáltása – ezt a furcsa című regényt olvastam el tőle először. Thomas Pynchon a ’60-70-es évek hippi-Amerikájának emblematikus irodalmi figurája, ámbár a ’60-as évektől egyáltalán nem jelent meg nyilvánosan, nem adott interjúkat, az utolsó fotó a tengerészetnél készült róla. A hippikorszakkal azonban nem múlt el a pynchon-korszak. Legutóbbi, 2009-ben megjelent regényét egy rövid trailerrel reklámozta a kiadó, az olvasók előjegyzésben várták a könyv érkezését, egyes könyvkereskedőknél jól látszott, miként megy fel a könyv árfolyama.

Ki ez az Antikrisztus nő?

Minden egyébként lényegeset elmondtak erről a filmről a filmtetten. Antikrisztus Lars Von Triertől.

Csak néhány saját szubjektumot fűzök hozzá.

Az ellenállás elmúlása

Az nem lehet, hogy annyi hír hiába onta filmt! És mégsem írok az idei év eddigi kedvenc filmjéről, marad a kínosan összerakott felütés (jesz, a szózatos), és vár az impulzus. Az impulzus pedig megjött, reagálnom kellett, a reagálásból pedig lémlám egy poszt a Revansról, amit nézzetek meg, mert finom.

A tehetetlen hús

Mégis írnom kell a Van Diemen-föld című filmről, amit a Titanic keretében néztünk meg. Egynek jó volt érzéssel jöttünk ki a film után, aztán napokig nem tudtam kitörölni az egyik jelenetet a fejemből, majd még elmeséltem fűnek-fának, utánaolvastam a Van Diemen-föld sztorijának wikipedián. Innen megtudtam azt is, hogy a névnek csak annyiban van köze a filmhez, hogy mondhatták volna azt is, Tasmánia, de az nem adta volna eléggé vissza, hogy mit jelentett az a föld akkor, és hogy mi értelme van az ír népdaloknak a filmben.

Miljenko Jergović: Kertész

Begépeltem az egyik novellát a Szarajevói Marlboro című kötetből. Nem igazságos a választás, de kedvelem ezt a darabot, hát ezért. Pedig ismerni kellene az összest ahhoz, hogy az érzékenység és a kegyetlenség egyensúlyba kerüljön.

Miljenko Jergovic: Szarajevói Marlboro

Amikor a novelláit olvastam két dolog jutott eszembe, az egyik, hogy ilyen súlyos történelmi, társadalmi események idején, mint a Dél-szláv háború, az elbeszélőből fájósan éles, tömör, nagyszerű anyagokat érlelhetnek ki a körülmények, hogy ebben a környezetben az íróknak „szerencséjük” van, mert az anyag végtelen és szívhez szóló, túlmutat a belső vívódásokon, nyöszörgéseken, beteges és játékos fantáziálásokon, ami adja magát „békeidőben” az írónak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a második világháború, majd a hidegháború idején miért érlelődött annyi zseniális író.

smells like

A fenntartható csodákról

A történelmi ember, az ő szakrális, mégis egyben földközeli képessége a lemondásra, a hétköznapi csodák nem mindennapi mélységű megfigyelése, át- és keresztkötése, a bizonyosság sziklaszilárd, ám a földből csak szelíd dombbal kiemelkedő tanúhegye is lehetne a mai Jordán folyó partján Gileád.

Halmosi Sándor legújabb verseskötetének címadó verse bizonyosságtétel a formáló erejű érzelem, a szenvedélyes szerelem mellett. Ez a bizonyosság nem mászik az arcunkba, nem követel magának erőszakosan teret, de ott áll, mint egy domb, őrjítően pontosan ugyanannyi megkerülni, mint megmászni. „De ha nem hiszed, az sem érdekel.”

Sok év Erdély

Ajánlásra néztem meg a Varga Katalint vagy mondjuk Varga Katalin balladáját (első vitapont: kell-e a ballada, szerintem kell, de van aki szerint ez nem hívószó a ma emberének, és hogy az angolban sincs, de szerintem a ballada talán épp mifelénk-mifélénk jelenség).

A.S.Byatt: Possession (Mindenem)

Vannak dolgok, amelyek megtörténnek, és nem hagynak maguk után érzékelhető nyomot; nem beszélnek és nem írnak róluk, mégis nagyon nagy tévedés lenne azt hinni, hogy az őket követő események tőlük függetlenül alakulnak, mintha ezek a dolgok soha nem is történtek volna meg.

Báthory, a film

Egy új mozi előtt szinte elkerülhetetlen, hogy valamilyen kritikába ne botoljon az óvatlan nézni vágyó, szétspoilerezik vagy csak egy véleménnyel megadják az alaphangulatot a filmhez a neten vagy másutt (én is olvastam egy-két kritikát e film előtt, és máris árgusabb szemekkel néztem rá), ám ez nem feltétlenül tesz jót, szóval, aki a jelzett filmet meg szeretné nézni, inkább hagyja ki a lenti sorok elolvasását, vagy olvassa kizárólag saját felelősségre.

Mugison

Első látásra és hallásra megszeretni, és lelni egy zenészt, előadót, akit ezentúl bizton az elsőszámú kedvencemnek fogok nevezni. Ugyanis nem sok olyan van, akiről mindent tudni szeretnék, akinek minden zenéjét és videóját, a napjairól, őrületeiről, originál CD-ket és egyáltalán mindent be akarok fogadni, és magamének érzem, hasonlónak. A legfontosabb, amiért mesélnem kell róla, hogy ő, Mugison az, aki úgy csinál zenét, ahogy én csinálnék, ha zenész lennék. Van akinek az lenne a katalizátor, ha kiderül, hogy 2006-ban Mugison a Moers-fellépők között volt, bizony. Nekem, hogy ez a zene most a legfontosabb, hogy valamiképp teljesen ki tudja fejezni azt, ami vagyok, a sokféle mindenségemet, a szerelmet, a vadságot, a szentimentalizmust, a vándorlást egyedül, a szoba csendjét, bámulni az eget, táncolni és alkotni, szóval mindent.

Egy videóval kezdődött, ezzel: http://www.youtube.com/watch?v=HWYQTjgy4tE&feature=player_embedded

Kísérlet, JPod

Úgy döntöttem, hogy kísérletezem egy kicsit – úgyis a saját szakállamra. Ha szeretnék többet tudni a ma irodalmáról, arról, amit az emberek megvesznek, kölcsönöznek és olvasnak, ami a napjaikat kitölti a békávén. Szűrés volt, idegen nyelvű, vagyis angol legyen. Ennyi. És aki elsőre szembejön, ül a villamoson, belép a munkahelyem ajtaján, ott van ahol épp edzek, tanulok, koncertet nézek (utalás a tegnapi Szimplakertes minikoncertre. Nagyon érdekes volt ám, hogy miután van udum pár hete, életem első olyan koncertje is véletlenül elémakadt, ahol két udut is láthattam, na meg a ceglédi kannát használatban. Tapasztalat volt, már kezdem érezni, hogy melyik játék milyen. Ez az udus kicsit unalmasan játszott, de egyébként ügyes volt.)