Zavarba ejtő, merész képek előtt állunk, színesek, óriásiak, az egyiknek az a címe, Nagy sárga kompozíció – elmerülünk. A Szintézis viszonyrendszere pedig szinte megüt a karzatról lenézve, addig fel sem tűnt milyen szigorú és túlvilági. Animációs filmeken kacarászunk, mintha a legújabb viccet hallanánk – a képernyő jobb alsó sarkában viszont kis tábla figyelmeztet: a film 1979-ben készült. A Kovásznai György életművét bemutató tárlat gyökeresen más képet láttat a hidegháború Magyarországáról, mint amit eddig ismerhettünk a magyar művészektől. Ez egy más viszonyítási és célrendszer.
Kovásznai György festő, animációs rendező és író az 1960-70-es években alkotott, a művészetet a popkultúrával, az éterikus művészi témakörök helyett a köznapi valósággal próbálta összegyúrni – úgy hiszem, sikeresen, csakhogy a korát mintegy 25 évvel megelőzve. Így történhetett, hogy a zseniális Habfürdő animációs film vetítéséről a ’80-as években még sírva menekültek a nézők, ma viszont ámult tömeg tolong és próbálja megfejteni a komplex pszichedelikus művet. A Kovásznai Kutatóműhely művészettörténésze, Iványi-Bitter Brigitta szerint a festészeti életmű felfedezése kísértetiesen emlékeztet Csontváry esetére: halála után több évtizeddel az ismeretlenség homályából kezdték előásni. Az idei Múzeumok Éjszakája legjobb meglepetése volt a Kovásznai életművéből nyílt tárlat a Nemzeti Galériában.
Kovásznait és életművét zseniálisan és hozzá illó módon animációs dokumentumfilmen mutatta be Igor Lazin.
Kovásznai György életének 47 éve alatt hatalmas életművet hozott létre, elég csak a filmekhez képkockánként egyesével megfestett képekre gondolnunk, ezekből az animációs videókból körülbelül nyolc órányi készült el. Emellett már fiatal korától kezdve írt drámákat, verseket, esszéket, filozófiai értekezéseket. Írói munkásságának feldolgozása még hátravan.
Kovásznai képzett festőként egész életében alkotott és festett, de az „iskolás” irányzattól nagyon hamar elfordult, tizenéves korában már kiütközött egyéni tehetsége, csakhogy festészetét az ’50-es évek végén botrányosnak, felháborítónak tartották. Részben dacból bányászként kezdett dolgozni, ám a festészetet akkor sem tette félre. A bányász sorozat bizarr, torz műveit, amiket ma leginkább a képregények világában látunk viszont, a kor kultúrpolitikája számára elfogadhatatlan lett volna, így ezeket mostanáig nem is mutatták be. Már ezek a korai alkotások jelzik, Kovásznainak rendkívüli tehetsége van ahhoz, hogy épp csak annyira rajzolja el a figurákat, hogy azok egymás tükrében még jobban kifejezzék az interaktív társadalmi viszonyokat, azt a szociális közeget, ami a felszín alatt létezik.
Szerencsére a Pannónia Filmstúdió korán felismeri dramaturgiai tehetségét, forgatókönyveket ír, olyan kortárs zenészekkel dolgozik együtt, mint az LGT, 1963-ban elkészíti első önálló animációs klipjét, a Monológot. A sorra készülő animációs filmek szinte mindig más-más technikával jönnek létre, hol kollázs, hol fóliás technikával ér el a világon elsőként egyedülálló festményfilm hatásokat. Műfajteremtő festményfilmjével, az Átváltozásokkal Kovásznai arra is vállalkozott, hogy a film képeit alkotó festményeket a kamera előtt készíti el átfestéssel. 1979-ben készült el animációs filmjeinek legjelentősebb és leghosszabb darabja, a Habfürdő, a film azonban óriási bukás volt. A hideg, sőt rémült fogadtatás nem meglepő, Kovásznai a „konkrét valóság feltárását” tűzte ki célul a társadalmat átvilágító iróniájával. Ahogy Mezei György idézte: „a modern képzőművészet megtartotta magának a széplelkű általánosságokat, a konkrét egyediséget pedig átengedte a fotóművészetnek, a grafikának, a reklámnak, végül a popnak.” „A Habfürdő az egység helyreállítására tett lenyűgöző kísérlet.” Ma, több mint húsz év távlatából már képesek vagyunk kritikus szemmel nézni az akkori világot, azon túllépve akár nevetni is tudunk rajta. A művész számára a fogadtatás mérhetetlen csalódást jelenthetett, miközben kisebb munkáiért rajongtak, igazán jelentős műve miatt elfordultak tőle.
Habfürdő
A Habfürdő bemutatása után két évvel súlyos betegen halt meg Kovásznai. Halála előtt, betegsége ismeretében is tudatos munkát folytatott. Úgy döntött, a kór éveiben sem lehet tétlen, elérkezett az idő, hogy megalkossa azokat a műveket, amiket az utókor számára hátra kíván hagyni. Ezekben a képekben már eltűnt a mindent kiszínező humor, korábbi képeinek egy részét is átfestette, a tiszta vonalak felett mindannyiszor győz a világi purgatórium örvénylő sejlése, ahogy a cikk elején említett Nagy sárga kompozícióban is. Szerencsénkre a négy éves kutatómunka után az életmű átfogó tárlata a Nemzeti Galériában megtekinthető, és egy 3 DVD-ből és egy CD-ből álló melléklettel ellátott albumban magunkkal vihető.
http://www.kovasznaigyorgy.hu/
A cikk eredetileg a KUPÉ online folyóiratban jelent meg. www.kupefolyoirat.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése