Igaza volt EP-nek, Garaczi abszolút szellemes, sőt a legordenárébb módon szórakoztat. Tette ezt az 1995-ben megjelent kötetben, ami a lemúr első vallomásait szecskázza elibénk.
Pillanatnyi zavarba kerültem a bejegyzés címkézésekor, a Mintha élnél c. kötetre mégsem mondhatom azt, hogy regény, mert nem az. A legarcátlanabb szövegirodalommal állunk szemben, aminek se eleje, se vége, se célja, se története első ránézésre, és (de csak) a felületes olvasónak. Oké, tíz éve még lehet, hogy engem is kirázott volna a hideg már az első sorokban, és "ennek nincs semmi értelme" kiáltással hajítottam volna szemétbe. Azóta viszont történt ez-az, például töretlen előrehaladást mutattam fel a felnövésben, azóta még többet olvastam, és már nem csak a saját verseim szeretem, és Villonét of course. Mindez kellett ahhoz, hogy élvezzem Garaczit, mint a lengőbálna. Utoljára gyerekkorban lehet ennyire szabad gondolkodó a kisember, ha nem vigyáz, legközelebb pedig legfeljebb vén ráncokkal a szeme alatt és nagyítóval kopogtatva a betűket, amikor már nem számít, hogy úgysem, és hogy mit vertek a fejbe barombiztos tankönyvekben.
EP az írókról szólva elmondta egyszer, hogy van a nyelvalkotó és a használó, és hogy ő az előbbibe tartozik. Szerintem Garaczi is az előbbibe tartozik. Persze ez semmit nem jelent, alkotni vagy használni még nem minőségi kategória. Garaczi szövegeit nagyrészt nem ő, hanem a gyerek teremtette és a szocializmusban tapicskoló '60-70-es évek. Ijesztő a gondolat, hogy amikor épp azon gondolkodtam, milyen szegényes a saját nyavalyás élettörténeteinkből a legszagosabbakat elővenni, akkor itt ez a lemúr, és kitálal, így. Szívesen érdekelne, hogy ezt a tépett lázadást, a legrosszabb csínyeket mekkora arányban szülte a képzelete, néha én is elképzeltem, hogy kinyúvasztok ezt-azt (saját vagy férgek és pockok - "melyik állat a pocok?" - sárcsomagját), és mégsem tettem, és ez egyébként sokkal erősebb bizsergésre kelti az ördögi hormonokat, mint a tett, ami után még bármi lelki retorziók elcsúfíthatják a pusztítás örömét.
Figyelni kell, másképp nincs értelme, és ne essünk kétségbe, ha csak két oldalanként megy. Azért is ilyen rövid, mert tömött és vágott. Nem tudtam eldönteni, hogy még az is egy valós hasonlóság lenne-e, hogy a szecskázott emléktermést azért sorjázza be így, a megszületéstől a kisiskolásig beékelve a felnőtt mocsok közé, mert mindennél jobban el akarja rejteni önmagát, miközben látszatra kifordítja saját rózsaszínű húsbelsejét.
A lemúr egyébként a macskamajom, az aranyos picike maki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése