Moon

A 2009-es Moon című film az egyik legjobb sci-fi, amit mostanában látni lehet, szerintem. Duncan Jones rendezése, akit ha valahová kötni szeretnénk, hát David Bowie fiáról van szó, néha Zowie Bowie-nak is nevezi magát. Eddig nem sok filmet rendezett, jövőre tervezi a harmadikat. Minthogy a Moon sztoriját ő írta, lehet ok feltételezni, hogy lesz még néhány ütős filmje a jövőben.

A Moon cselekménye a Holdon játszódik, amikor az emberiségnek már Földön kívüli forrásokra van szüksége az energiaszükséglet ellátására. Minderről a film elején röviden tájékozódunk, egy-két korábbi apokaliptikus kép, majd annak az érzete, a film idején mindezen már túl vagyunk, új korszak kezdődött. A Holdbéli erőműnél egy fő dolgozik amolyan felügyelői státuszban, a társa mindössze egy robot, aki azért van ott, hogy őt mindenben segítse, és ez a beleprogramozott segítőkészség később nagyon fontos lesz. A Holdon dolgozó ember hároméves szerződése épp lejár, nagyon hiányzik neki a felesége és a kislánya, kutyául szenved. Szenvedéseit hallucinációk spékelik meg, egyre inkább úgy érzi, nincs egyedül. Az egyik elromlott reaktorhoz tett rutin holdsétán baleset éri, a holdjáró beszorul a talaj és a munkagép közé. A fordulatnak épp itt a helye, de hogy mekkora is ez a fordulat jelzi, hogy percekig értetlenkedtünk, és leállítottuk a filmet, hátha valamit elmulasztottunk korábban. Pedig nem. A film pedig pörgött tovább, és szép lassan minden kiderült.

Miről is szól ez a film. Leginkább a profiterőről, amikor a vállalat az egyén fölött áll, sőt minden fölött maga a profit. A film témája egyáltalán nem futurisztikus, anélkül, hogy a slusszpoént lelőnném, csak biztatnék mindenkit, nézze csak meg, jó adag gondolkodni valót kap cserébe.

Talán nem véletlen, tudva, hogy kinek a fiáról van szó, hogy a film zenéje is remek. Az általam nem túl kedvelt teátrális nagyszabású filmzenék, mint pl. a Csillagok háborújában, na ezek távol maradtak. Az aláfestés intelligens és minimalista, ami az egész filmre összességében is elmondható.