Elbúcsúztam a közeli antikváriumtól, jövő héten, a költözés előtt két nappal, és bedobozolva ezt a fél könyvtárnyi kötetet, nem valószínű, hogy még az antikvár könyveket akarom szagolni. Az elbúcsúzás azt jelenti, hogy jó alaposan szétnéztem így utoljára. Ez egy igazi öreg kis zug, egy hozzáértő, kedves boltossal.
Ez pedig a Vértesi Antikvárium, itt van egy sarokra, mégis elég ritkán jutottam el, mert csak délután 4-ig van nyitva, kivéve csütörtökön, mint ma is, mert akkor 7-ig. (Minden helyen vannak jó dolgok, és általában vagyok olyan szerencsés, hogy ezeket a jó dolgokat meg is találjam. És élvezzem persze.) A kínálaton az is látszik, hogy hozzáértő válogatja ki a könyveket, ezért legalábbis a szépirodalom részen kevés érdektelen könyv van. A néni kedves, ismeri a saját készletét, és már másodjára megismert, így mindig ad kedvezményt, mert a közelben lakom :)
Valamiért ma az a határozott gondolatom támadt, hogy kellene onnan egy jellemző "búcsúkötet", nem önmagáért, hanem azért, mert a klasszikus szépirodalomból jó gyűjtőhely a Vértesi, így bizonyára van nekik legalább egy Isteni színjátékuk is. Bementem, jól körbeszimatoltam az antikvárium polcait, és megkérdeztem az Istenit. És volt persze, több is, de nekem elég volt egy '74-es kiadás. Persze kaptam kedvezményt. Ajándékkönyvet most nem :) Legutóbb a Maupassant háromkötetes elbeszélésekhez kaptam ajándékba egy Joyce Carol Oates-t; majd dobozoláskor kirakom a hajléktalan melegedőhöz.
A reggeli magic pedig a szokásos városligeti séta volt. Újra előadtam, hogy lehet jól közlekedni az égbenyúló lombkoronákba fúrt a tekintettel. Szemüveg nélkül hatalmas zöld akvarell.
"... jártuk az erdőt, árnyak éjjelén át
a szellemektől sűrü sűrüséget." IV. 28-66
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése