"Kicsi kunyhóban szeretet, / Szeressétek a gyereket. / E szent karácsony ünnepén / Önöknek ezt kívánom én". Ezeket a méltán híressé vált sorokat Karinthy írta a múlt századelőn Szabolcska Mihály nevében, de egészen megdöbbentő, hogy szegény Szabolcska legjobb XXI. századi tanítványa, Szabó T. Anna Villany című kötetére is mennyire pontosan találnak. Mind a versikék tematikája, mind hangvételük tekintetében.
Ritkán olvasok ilyen durva kritikát. (Majd jövő héten belinkelem, ha felteszi online is a Mancs.) Szabó T. Anna új verseskötetét, a Villanyt én sem vettem meg, miután beleolvastam, bár ennyire tüzetesen nem mélyedtem el benne, szimplán nem fogott meg, és ennyi elég volt. Vári György szerint egyenesen nem lett volna szabad kinyomtatni, és a cikk végére teljesen igazat tudunk neki adni. Szabó T. Anna nálam akkor került képbe, amikor az elmúlt évben - talán az évek előrehaladtával - elég szentimentálissá kezdtem lenni ahhoz, hogy megpróbáljam újra, hátha szeretem a költőnőket. Így került a polcra Tóth Kriszta Síró ponyvával és Magas labdával és Szabó T. Anna az Elhaggyal. Már az Elhagyban is vannak zengzetes túlhajlások, főleg a giccs felé, bizonyos pillanatokban mégis jól olvasható az egyetlen testrészt ezer oldalról felmagasztaló, végigjáró poéma. Nem szeretném kivonatolni a kritikát, csak annyit tennék hozzá, hogy időközben (bár nem tudom, mennyire esett egybe a két dolog alkotása) Sz.T. Anna egy musical teljes dalszövegi anyagát is megírta, és a legutóbbi saját próbálkozásomból azt a tapasztalatot tudom leszűrni, hogy a zenés műfajba kell a banalitás, a hétköznapiasság, nem lehet túlzottan elszállni, komolyabb logikai fejtegetéseket kezdeni, mert vagy a zeneszerző vagy majd a befogadók dobják vissza, hogy ez így nem elég fülbemászó, nem fog meg eléggé stb-stb. Ha egy író-költő elkezdi nyomni a könnyű műfajt, a szótárát átkalibrálja erre a szintre, és még maga is elhiszi akkor, hogy ez mennyivel jobb tényleg. Miközben amit művel - zene hiányában - az a Vári által jelölt emlékkönyvköltészet (fura egyébként, hogy magamban én is ilyennek neveztem el a csiliónnyi amatőr verskezdemény jellemző többségét, amit a neten találhatunk).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése