A Facebookon olvastam egy verset Kukorelly új kötetéből, ami olyan szépen csengett, hogy már nem csak mentor-megmondóemberként, de költőként is tudok tekinteni rá. A Kalligram oldalán olvasható szemelvények is szépen csingnek-bongnak. Kicsit matekos, az értelmi és a ritmikai sík páratlan lüktetésű, mint egy avantgárd jazz muzsika. Példák.
Hazafelé még bemegyek
a boltba, és
veszek szalámit.
Még jó, hogy ahhoz képest kapni
mindent. Még jó
kapni bármit.
Néha beleolvasok
a naplómba.
A−
lig hihető dolgok, szomorú,
viccesebb,
buta,
nem hinnéd.
Nem
hiszem
el, alig hiszem, mik
voltak és
mi nem,
És hát akkor kell ez a kötet, tanulmányozandó. Még mindig. Nem tudom miért nem hagyom már ezt abba, de kell egyre több vers. Regény nem kell, arra van a könyvtár. A vers legyen velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése