2010. május 4., kedd

Ki ez az Antikrisztus nő?


Minden egyébként lényegeset elmondtak erről a filmről a filmtetten. Antikrisztus Lars Von Triertől.

Csak néhány saját szubjektumot fűzök hozzá.

Engem nem tett tönkre annyira a film, mint ahogy arra számítottam. Sőt, egyszer még fel is nevettem, az ominózus rókás jelenetnél (Chaos reigns), de egyszer mégis lepausoltam a laptopot közben, igen, ott annál a résznél. Mégis, valahogy a Van Diemen-föld első kannibálos jelenete hosszabban és elevenebben égett az agyamba.

A másik a cím. Nem jött át, hogy itt akkor most ebben mi volt az Antikrisztus. Lehet valaki őrült, megszállott, gonosz, de az Antikrisztus valami nagyon konkrét dolog.

Az Antikrisztus a görög ἀντίχριστος antikhrisztosz fordítatlan átvétele, az „ellen”, a „valamivel szemben”, esetleg „helyett” jelentésű ἀντί, és a „Felkent” (Messiás) jelentésű Χρίστος összetétele. Jelentése körülbelül „Krisztus ellenfele, ellentettje, helyettesítője”, vagy „(aki a) Krisztus ellen van”, „(aki a) Krisztussal szembehelyezkedik”. Az Antikrisztus kifejezés ötször fordul elő János apostol szóhasználatában.

A népszerű magyarázat szerint azt a személyt jelenti, aki a Jelenések könyve szerint az utolsó időkben egy rövid időszakra a Krisztus helyébe áll, azaz Krisztus helyére tolakszik, önmagát Istenként állítja be. Ő a nagy „hitető”, a „hazugság atyja”, mindenkivel elhiteti majd, hogy ő hozza el a békét a Földre, holott valójában ő fogja a legnagyobb káoszt és pusztulást szítani az „elragadtatás” után. (hu.wikipedia.org)


A harmadik dolog, amiben nem értek egyet az általános kritikákkal – nekem nem volt egyértelmű a gonosz szerepe. A feléig nem tudtam eldönteni, a férj vagy az asszony a hülyébb. Miért lenne normálisabb a pasas, aki minden helyzetben kész a szexre, mintegy feloldozó megoldásként? Mindegy számára, mi történt az előző másodpercekben, máris kamatyolnak, és a férj ilyenkor is fura analitikus fejjel nézi a nőt. A férfiassága tönkretétele (teljesen vagy mégsem?) után már nem voltak szexes vágyai, gondolom. Nem járult-e ez a viselkedés hozzá ahhoz, hogy a nőben ilyen betegessé fejlődött a szexualitás? Nem a kettőn áll a vásár elv miatt. Hol volt ebben a túlvilági ösztön?

Gyűlölte a gyerekét? Nem éreztem így, még akkor sem, hogy volt egyetlen kegyetlenkedő momentum. Jobban megmaradt bennem, amikor a gyereksírásra körbeszaladta a házat, fél erdőt, majd megtalálta a gyereket, aki egyáltalán nem sírt, ordított, szelíden nézett az anyjára, aki viszont továbbra is hallotta a bömbölést a fejében. Ez mi volt? És mi az összefüggése azzal, amikor azt mondta: "Meghallottam, amit sosem: a haldokló életek sírását."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése