nemnövekedés nemparadigma

Eredetileg az volt a célom, hogy megismerjek ma este egy új paradigmát, beleszeressek, akár utolsó filléreim adományozásával megszerezzem a róla szóló könyvet, és népszerűsíteni kezdjem, mint világnézetemmel harmonizáló, a világmegváltás végső megoldásaként szolgáló nemnövekedés elméletet. Ebből a mondatból valószínűleg már kitűnik, mintha mégsem így történt volna. Serge Latouche kecsegtető előadása és a követő vita inkább a szokásos, derosszavilág nyöszörgésig ért el.

Halál előtti csoszogások

A norvég novelláskötet után Kjell Askildsen-kutatásba fogtam először, és szereztem be A thesszaloniki kutyák című vékonyka novelláskötetét. A kötet első felét Thomas F. utolsó feljegyzései foglalják el, mármint gondolom halála előtt a nagyvilágnak. Eleinte nem tudatosult bennem, hogy ez micsoda, hogy ez a novellafüzér egy öregember napjainak és hétköznapi szenvedéseinek krónikája, s így egyre nyomasztóbb lett, hogy minden egyes darab öregemberről szól, aki nem hülye ugyan, és nem béna, de akár az is lehetne, aki alig mozdul ki, aki tudja, hogy meg fog halni, aki készül a halálra. Fel is merült bennem azonnal, vajon Askildsen ezekkel készült a halálra? Egy másik kötet előszavában szereplő interjútöredékből az derült ki, hogy igen. Ezek a novellák néhány tíz évet "előregondolkodtak", "elképzelték" milyen lesz majd az az utolsó pár nap.

Megszakadt kapcsolatok

Az újabb költözés közben mondtam valakinek, hogy nem nagyon olvasok újra könyveket, mert mindig van más új, ami érdekel. Nemrég azonban épp egy olyan könyvet olvastam, ami azt hiszem néhány alkalommal félre fog majd tolni új könyveket, hogy újraolvastassa magát. Nagyon nem bántam meg, hogy Skandinávia-rajongásomban beszereztem Per Petterson Lótolvajok c. regényét. Szűkszavú, puritán világ, az élet nyers válaszai a létkérdésekre, a belső dráma, a társadalom ridegsége. Az az érzésem tovább erősödött, hogy ezek az emberek, akik a skandináv irodalom főszereplői, nagyon jó barátságban vannak a természeti környezettel, és viszonylag kevés elvárásuk van az épített környezettel szemben a funkcionális szempontokon túlmenően, racionális, okos világ ez, amely csodálja az életet, elfogadja minden keménységével együtt, elfogadja a csapásokat, csak egy dologtól fél, ezen spekulál, beszél magában, őrlődik, ezek pedig az érzések, a rettegés egyes egyedül a más emberekkel szemben jelentkező önvédelem, legyen az bárki: szülő, testvér, férj, feleség...bárha elég ritkán találkozni női narrátorral illetve főszereplővel, ezek többnyire férfiak, és úgy látszik előszeretettel kerülnek ki az idősebb nemzedékből.

megkaparinthatóságaim

Eladósorba került könyvek.

Részletek a fenti linken. Csak szerzők és címek:

Francis Fukuyama: Bizalom
Henri Bergson: A nevetés
Franz Kafka: A per
Norman Mailer: Marilyn
Soren Kierkegaard: Vagy-vagy
Samuel Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása
Mészöly Miklós: Bolond utazás
Szabó T. Anna: Elhagy
Krasznahorkai László: Rombolás és bánat az ég alatt
Terri Thompson - Lambert Gábor: Gazdaság
(Hogyan olvassuk?
Hogyan írjunk róla?
Hogyan értsük meg?)
Rubin Szilárd: Római Egyes
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak
Nathaniel Hawthorne: The Blithedale Romance
Rainer Maria Rilke: Válogatott versek (ford.: Lukács László)
Daphne Du Maurier: Ne nézz vissza!
Feldmár András: Tudatállapotok szivárványa
Joseph Conrad: Lord Jim
Emily Dickinson: Poems
Douglas Coupland: Jpod
Omar Khajjám Rubáiját: Versek
Fehér Béla: Zöldvendéglő
Jens Christian Grondahl: Virginia
Kiss Judit Ágnes: Üdvtörténeti lexikon
Lénárd Sándor: Római történetek
Anton Pavlovics: Csehov A kutyás hölgy
Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Antal László: Fenntartható-e a fenntartható növekedés?
Erdős Tibor: Fenntartható gazdasági növekedés
Paul A. Samuelson - William D. Nordhaus: Közgazdaságtan
Gáldi László: Orosz-Magyar, Magyar-Orosz Kéziszótár
Margaret Atwood: The Tent
José Saramago: Az embermás
William Faulkner: Fiam, Absolom!
Paul Johnson: Modern times From Twenties to the Nineties
Bruce Chatwin: What am I doing here

Magukban beszélnek

Már akkor tudtam, hogy érdekelni fog utazás után a norvég irodalom, amikor még csak épp eldöntöttük, hogy menjünk tényleg Osloba, egy január végi, ötnapos "nyaralásra". Ez nem lenne evidens egyébként, bár általában érdekel az adott ország kulturális élete, ahol járok, a norvég irodalom más okból piszkált fel. Egyik oka Anders Thomas Jensen dán rendező zseniális filmjei, a másik ok, az örök kíváncsiság a skandináv dolgok iránt, a harmadik, hogy mostanában a skandináv irodalom felkapott lett.

A szög a keresztfáról (Susan Sontag: A fényképezésről)

ˇMintha birtokunkban lenne a szög, amivel Krisztust keresztre feszítették."

A létező művészetek közül a legtechnokratább a fényképezés. Nemcsak azért, mert a fotósok alapvető eszköze egy technikai vívmány, amely folyton fejlődik, és az egész tevékenység a különböző gépek, tartozékok és az ezekhez köthető elvek köré épül, hanem azért is, mert a fotóművészet elsősorban mégis a technikával kezdődik és végződik, az esztétikai megfontolások legtöbbször elő sem kerülnek, jóllehet gépet sem kellene a kezünkbe venni az esztétikai háttér megismerése nélkül. A fotó számunkra arról szól, hogy valami a képen érdekes, leképezi számunkra a valóságot, a fogyasztás része, a jelentéktelen témák egyenjogúságának megteremtője. A fotó valami, ami múlttá teszi a képen látható dolgot az exponálás pillanatában, és minél régebbi egy kép, az értéke annál nagyobb számunkra, vagyis idővel szinte minden fotó megdicsőül.

Másolat vagy eredeti?

Úgy sejteném, legalább még gyerekként mindenkivel előfordult, hogy azon gondolkodott, esetleg remélte, valahol a Földön van még egy éppolyan ember, mint saját maga. Aki véletlenül pont így néz ki, hiszen miért is ne lehetne a testrészek, az arcberendezés kiosztásában két egyforma a nagy számok törvénye alapján? Később elfogadjuk, hogy mindez sokkal bonyolultabb ennél, a génállomány elég komplikált ahhoz, hogy abszolút hasonlóság ne jöhessen létre, nem beszélve a körülményekről, amikben soványak vagy kövérek, rövid vagy hosszú hajúak, esetleg ragyásak, leégett bőrűek stb. leszünk. Elképzelhető, hogy vannak emberek, akik viszont sosem gondolkodtak ezen, tudatuk realitása nem is kaphatna nagyobb pofont, mintha kiderül, a hasonmás mégis létezik - a másolat vagy a valódi, eddig ismeretlen eredeti? Egy ilyen emberről szól José Saramago Az embermás című regénye.