Van ez a Janne Teller könyv, a címe Semmi. Először botránykönyv lett, betiltották, aztán eltelt néhány év, és kötelező olvasmány lett belőle ugyanott, Dániában. Ha semminek nincs értelme, akkor nincs értelme csinálni semmit.
Erre jött rá Pierre Anthon, összepakolta iskolai könyveit, és hazament. Onnantól többet nem ment iskolába, hanem egy szilvafán ücsörögve osztotta az észt az oda tartó társainak. Mint egy gonosz filozófus, úgy gúnyolta őket azért a kisszerű életért, amiért éppen tanulnak, amire nevelik őket, amit a szülők elhallgatnak, és amit majd ők is jól megszoknak, csak ne kelljen soha sem arra gondolni. Hogy mire? Hát, hogy van-e értelme mindannak a kisszerűségnek, amit csinálnak, és csinálni fognak.
A szilvamaggal köpködő Pierre Anthon maga Lucifer, aki mint már ősidőktől fogva, az emberekben lakozó rosszat, elégedetlent, rebellist piszkálja. Csakhogy nem jár sikerrel. Annak ellenére sem, hogy az egész könyv mást sugall, hiszen tele van erőszakkal. Nem, Lucifer nem jól választott célközönséget, a gyerekek ugyanis még túl tiszták, és még hisznek. Hisznek abban, hogy ami nekik fontos, az valami abszolút. Ezért amikor lázadásképp elkezdik összeszedni a fontos dolgokat, akkor nem relativizálják egymásét, hanem egyformán fontosnak, mondhatni darabra ismerik el azokat, és fontosságukban így egyenlőek ezek a dolgok, mint ők maguk egyenlőek, ahogy egy osztályba járnak. Így készül el a Fontos Dolgok Halma. Mivel az élet értelem nélkül elviselhetetlen lenne, be akarják bizonyítani, hogy vannak fontos dolgok, van mit feláldozni, és ebben az áldozathozatalban egymással szemben egyre durvábbak lesznek, és könyörtelenek. Már nem olyanok, mint a gyerekek. Végül elkészül a halom, de Pierre Anthon annak a nyugalmát is elveszi tőlük, amit az átvitt és szó szerinti megcsonkítással nyertek. Lucifernek pusztulnia kell.
A gyerekvilág tehát nem a felnőttvilágban látja meg az ellenséget, hiába lázít Lucifer, mert még hisz benne, hogy majd ő más lesz. Bármennyire manipulálhatók a gyerekek, furcsa mód épp hogy őket nem tudja kedve szerint manipulálni Lucifer: saját maga bukik csak bele a felvilágosodásba. És az élet megy tovább kisszerűen, de többé már nem olyan ártatlanul. Az élet értelme végül nem több egy kupac hamunál (por és hamu... ez is szimbolika)
Ez a könyv adja magát, hogy elemezzék, és nagyon megosztó. Furcsa mód már magában a könyvben is van két értelmezés. Az egyik utószó Bárány Tiboré, már-már fáj ez a mézes közhelyesség..a másik Tandori Dezsőé, aki meg, miként műveit mostanában a Scolar kiadó adja ki, gondolom felkérettetett egy röpke szövegre, és ő az ő véleménye kicsit karcosabban szól a bestsellerről. Mert lehámozva a sztorit, ennek a kisregénynek nincs nyelve, tere, miliője. Ez a regény óriási lenne ezekkel együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése