Eljött az első alkalom, hogy igazán kipróbálhassuk, milyen is couchsurfölni (crashelni egy couchot, ahogy a rutinosok mondják), mivel ahová jövő héten utazunk, ott nincs egyetlen ismerősünk sem, és még a hostel is annyiba kerülne, hogy azt inkább nem, illetve mert jobban örültünk volna, ha hús-vér és megközelíthető emberekkel találkozunk, és nem csak buszsofőrökkel, bolti eladókkal, pincérekkel stb.
Ezt az utazást több ok miatt is lowcostra tervezzük, ez most elég fontos. Persze akkor ellenállhattunk volna a 3000 forintos repjegynek is (ami két főre oda-vissza 20 ezer lett), csakhogy elég nevetséges összegnek tűnt ez ahhoz képest, hogy a szülő"falumba" elutazni tízezer egy alkalom. Szóval nekivágtunk, szörfre fel!
A couchsurfing (CS) oldalán egyből kétféle dologgal szembesülhetünk. A kevésbé frekventált és kisvárosokban nyilván alig van regisztrált hostoló. A nagyvárosokban viszont több ezer van, és nem kevés idő és erőfeszítés megkeresni köztük a szimpatikusat, az elérhetőt, és nem kevés erőfeszítés mindenkinek személyre szabott requestet írni, amiben minden benne van, nem túl rövid, de nem is túl hosszú, és még szimpatikusnak is mutatjuk magunkat, és elérjük az ingerküszöbüket legalább egy válaszadásra (nagyvárosban a hostolók napi több tucat kérést kapnak). Miután az első requestre órákon belül megjött (az elutasító) válasz, nem hittem volna, hogy még kell intenzív két hét, hogy hihetően elintézett legyen a couch. Napokig senki nem válaszolt, bár sok esetben kiderült, hogy az illető bejelentkezett, talán megnézte, kik vagyunk, aztán valamiért nem írt semmit. A kezdő surfölőnek viszont olyan lehet az érzése, hogy azért megvárnám, hátha válaszol valaki, és csak egy idő múlva próbálkozom másnál, így tűnik tisztességesnek. Érthetetlen, de nagyon sokan nem válaszolnak, holott elég egy cancelt nyomni, és pár szót írni, sry, I'm busy, és el van intézve, de úgy tűnik, többen választják a passzivitás adta pozitívabb látszatot, mintha attól önmaguk előtt kedvesebbnek tűnnének, hogy nem utasítanak el, szóval nem is válaszolnak. Vagy már az agyukra ment a sok kérés - voltak, akik közben módosították a couch státuszát currently not available-re.
A CS több, mint szálláskereső-adó oldal, akik szállást adnak többnyire szeretik, ha van alkalmuk megismerni az elszállásolt személy(eket), esetleg lóghat velük együtt vagy főzés, filmnézés van. Emiatt nyilván bejátszik, hogy akit maguknál látni szeretnének, az mennyire "cool", érdekes lehet-e számukra, amit az adott országból jövő mondhat. Be kell kapcsolni a szociális életet aktivizáló gombot, és fel kell készülni, hogy a szállás nem ingyenes hostel, az árát nem pénzben, inkább időben fizeti meg a surfölő.
A CS kiválóan igazol sztereotípiákat is. Két hét alatt egy híján 40 requestet küldtünk el, 23-ra nem jött válasz, 11-et elutasítottak, 4+1-et elfogadtak. A +1 erős "talán" inkább, és végülis nem vesszük igénybe, mint ahogy a negyedik elfogadottat sem, mert már nem kellett.Úgy sikerült, hogy amikor megérkezünk majd, akkor a reptér melletti kisvárosban megszállunk egy portugál származású srácnál, aztán másnap tovább, ott jön egy tősgyökeres svéddel egy éjszaka, majd kettő egy equadori származású nőnél és a negyedik jóváhagyás egy spanyoltól jött, az erős talán meg egy braziltól. Az utóbbi kettő megmarad tartaléknak, ha bármi történne, de talán nem fog. Mind a válaszadásban, mind az elfogadásban és bizalomban kimagaslóak a déliek, nem egyszerűen és általánosságban a bevándorlók. A keletiek kitöltetlen profiloldalukkal riasztják el az embert, csak néhány felkiáltójeles tőmondatban utalnak életjelekre. Így aztán egy indiainak vagy pakisztáninak sem írtunk, pedig terveztük. Írtunk viszont félig-meddig törököknek, ahol vegyesebb volt a tapasztalat. A színtörök nem válaszolt, a féltörök nagyon kedvesen. Ennyi persze mintának sem tekinthető. Az tuti, hogy a latinajkú népek voltak a legaktívabbak, és hát többnyire náluk fogunk lakni, mint az előbb kiderült (3 embernél fogunk lakni összesen). Nagyon segítőkészek, de nem csak az. A bizalmuk is elképzelhetetlenül erős tud lenni, ez egyéni tulajdonság is persze. Az equadori hölgy például úgy is elszállásolt volna minket (végül nem így lett), hogy elmegyünk a munkahelyére, átvesszük a lakáskulcsokat, és aznap ott alszunk egyedül, miközben ő nem is megy haza, és majd találkozunk a következő nap. Idegeneket a lakásodba úgy, hogy előtte nem is láttad őket. Na, ki vállalná?
Összehasonlítást persze majd akkor lehet tenni, ha a CS-sel még megjárjuk a fél északi, aztán egyszer a déli régiót, szóval nem tudni, máshol hogy megy, de egy ideig most nem kívánnám vissza ezt a keresést, a rengeteg levelet, várakozást, vagy inkább szálljunk meg egy kisvárosban, hátha ott könnyebb. Egyáltalán nem biztos. Arról meg, hogy igazából milyen volt surfölni, majd utólag beszámolok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése