Viszlát, Rukkola!

61 lezárt rukk (ebből új rendszer szerint 12 kiemelt könyv) és 32 happolás után, úgy, hogy a rendszer szerint happolhatnék 51 könyvet, véget ért nálam a rukkola-történet. A pontjaim csak gyűltek, és még tovább rukkoltam, nyilvánvalóan már rég nem azért, hogy happolhassak valamit, mert egyre kevesebb happolni való van, hanem azért, hogy adjak az embereknek. Már ha kell nekik...

A nyár során, amikor elindult a rendszer, először remek könyvek kerültek fel, és sorban lehetett ma kiemeltnek számító könyveket happolni, és igazán izgalmas volt a friss rukkolásokat naponta végignézni. Az egy dolog, hogy a tömeg megjelenésével a zs-kategória lett az uralkodó, lelombozó a kínálat, és bár próbáltam keresni érdekes könyveket, amiket megtalálni nem feltétlenül evidencia, ezek a keresések sem hoztak igazán sikert, illetve az ilyen könyvek eléggé érdektelennek bizonyultak. A korábban happolt, és kiemeltté vált könyveket egy idő után visszarukkoltam a rendszerbe, és mindig el is mondom a happolóimnak, hogy ez már rerukk, ha úgy gondolják, tolják csak vissza a könyvet ők is a rendszerbe, de ezekre a felvetésekre sosem jött válasz, elengedik az emberek a fülük mellett. Nem meglepő persze, az emberek többsége szerezni akar, nem adni.

Ami kárpótolt a happolható könyvekért az maga a rukkolás volt, illetve az emberekkel való találkozás, átadás, az öröm az arcokon, még ha időrabló is. Aztán megjelentek a happontok. Jó ötletnek tűnt, először. Most már gyakorlatilag mindenki happontba kéri a könyvet, egy bizonyosba. Úgy éreztem magam, mint egy ingyen antikvárium. De még így is ment tovább, bár volt mindenféle tapasztalat is, és hozzá kell tennem, hogy közben volt egyetlen ember, aki budapesti létére személyes átadást akart, és egy tábla csokit kaptam a könyvért, amit nyilvánvalóan marha nehéz volt happolnia, mert sokan szeretnék. Szóval nagyon örült, és én is örültem. Igazán a happonttal sincs nagy baj persze, nem mindenki csinálja arcokon megjelenő öröm kedvéért, és mindenkinek kényelmes, és mondjuk hiába is próbáltam máshová irányítani az átvételt, egy másik happontba. A Westend a lehető legkényelmesebb, és legnépszerűbb.

Annyira kényelmes, hogy nem kell megbeszélni időpontot, hogy a happolók hagyják is ott rostokolni a könyveket, és egy idő után megtörténik az, ami most.. A könyvet november 5-én happolták tőlem. Sikertelen személyes találkozó egyeztetés után felajánlottam a happont lehetőséget, amire lelkes válasz jött, milyen jó lesz így. November 7-én leadtam a könyvet, számot megírtam. Vártam, vártam, de nem jött jelölés az átvételről. Nem érdekel a pont, de azért a könyv érkezzen már meg, és így korrekt. November 22-én írtam a happolónak, hogy jelölje be, ha átvette - semmi válasz. November 24-én a Westendben jártam és megkérdeztem. Természetesen a könyv nincs már ott, mert csak 5 napig tartják. Írtam megint a happolónak, hogy a könyv nincs ott, szóval jelöljön vagy mondjon valamit. Válasz: tényleg nem ment el a könyvért. Ezek szerint 16 naptári nap nem volt elegendő arra, hogy az amúgy Moszkva tér felé járkáló illető elmenjen a villamossal néhány megállót egy ingyen könyvért? Hét másik ember lehet, hogy örülne a könyvnek, egyébiránt, és még talán át is vették volna. A könyv viszont jelenleg a Rukkolánál van, és nem tudom, hogy vissza tudom-e egyáltalán szerezni.

Volt néhány furcsa eset, de ezt mindig ellensúlyozták a kellemes élmények, és tudtam, hogy sok-sok ember van a tömegben, aki hasonlóan lelkes adakozó, mint én. De az már tényleg az utolsó volt, hogy az át nem vett könyvet kelljen intézni. Ha lehetne értékelni, most az egyszer értékelnék egy felhasználót. De nem lehet, és most már elért a nem túl jó élmények, a figyelmetlen, a csak szerezni vágyó emberek részaránya egy olyan szintet, hogy inkább nem bosszantom magam további rukkolásokkal.