Krasznahorkai László Edinburgh-ban a Sátántangó friss angol fordításáról beszélt nyár végén.
"Az író a legnagyobb veszteségnek „a szegénység kultúrájának elvesztését” nevezte, annak a képességnek az elveszítését, amikor szegényként „gyönyörű dalokat” vagyunk képesek énekelni. Mostanság azonban mindenki csak egyre vágyik, hogy gazdag legyen, „de emberek, tényleg csak egy álmunk van”, teszi fel a kérdést az író, tényleg csak mindenkinek az az egy célja van, hogy több pénze legyen?"
Igen, ez most ennyi. A szegénység kultúra, pont ez az, ami itt, ahol most vagyok, foglalkoztat, hogy ez miért nincs, pedig a nem is olyan régi történelemben átlagban jóval szegényebbek voltak az emberek.
2008 szeptemberének végén vagy október elején láttam a filmet, és azóta sem bírtam elolvasni, kicsit el kellett felejtenem hozzá a képeket. Nem mondanám, hogy most már elfelejtettem. De vajon hogy tud a metróaluljáróban az elektromosság úgy zúgni, pont úgy, mint a távoli harangok a Sátántangó elején?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése