Annyira örülök ennek a szövegnek, hogy muszáj megosztanom, még ha ezt így, kvázi re-blog nem szoktam. A skandináv irodalomról van szó, és hozzá annyira szépen és jól, hogy most már nem is érzem magam annyira strangernek a sok északság miatt.
Babiczky Tibor úgy ír a skandináv irodalomról, olyan mélyen és lényeglátóan, ahogy a téma boncolásával én még nem találkoztam. Végre túl vagyunk azon, hogy micsoda remek krimigyár ez az Észak, végre azzal foglalkozunk, hogy miért olyan furcsán remek ez az egész. Nem csak a krimi. A szépirodalom, a film, az összművészet.
Ennyi tehát, és teljesen logikus. A társadalmi fejlődés eddig ismert csúcsa közelében az emberek már nem akarnak hazudni maguknak, nem ringatják magukat gyermeteg szerepekben és durcáskodásokban. A lényegre kíváncsiak. És ez az, ami átsüt mindenen, a flanc és sallangmentes történet, ami minden megmozdulásukban benne van. Valami már-már keményen egyszerű, néha nehéz és kegyetlen innen nézni, mert mi itt még nem nőttünk fel, nem tudunk a szenvedély vakságától mentesen és nem ordibálva vitatkozni, ösztönből átnézni a közönségességen, a hibákat nem magunkon kívül keresni.
A cikk itt elérhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése