Démonokról

Amikor Márquez elhunyt, elhatároztam, hogy újraolvasom a Száz év magányt. Azonban először is szerettem volna a nálam harmadikként sorban álló művét elolvasni. A Száz év magány, a Szerelem a kolera idején után ez A szerelemről és más démonokról. A Száz év magányt az 1960-as években írta, a démonok viszont csak 1994-ben jelent meg. Jó sok idő eltelt tehát, Márquez pedig elég nagy gyakorlatra tett szert az ún. mágikus realista regényírásban.

A Márquez-család 1960-ban.

Ez a könyv megmarad harmadiknak a rangsort illetően is. Nem mintha rossz lett volna, sőt igazán olvastatja magát. De a nagy művekhez képest egydimenziós, amit leural a szerelmi szál, miközben van ott más is. Kétszáz évet vissza az időben még rendesen uralkodott a középkori sötétség, legalábbis Dél-Amerikában, a térítő papok is büntetésnek élték meg száműzetésüket arra a földre, ahol a babona, ösztönök, fülledtség ural mindent. A történetben egyetlen olyan szereplőt találunk - az orvost -, aki normális, legalábbis mai szemmel, nem a félelmek és hiedelmek vezérlik, és nem kuruzsló, csak ha muszáj, álcából. Nem csak a szerelem, de az emberek vesztét is folyton ezek a hiedelmek, babonák, a félelmek okozzák. Döbbenetes az ostobaság, ami az egymást félelmét erősítő emberek hoznak össze és az erő, ami így összeadódik, és megéget, tömlöcbe vet, megkínoz másokat, ahol a saját és mások életét is tönkreteszik puszta ostobaságból.

Persze hát mindez, főleg a középkor messze van. Ám ma, amikor emberek nyíltan összeesküvés-elméletes, vagy azt nyíltan kifigurázóan nyíltan összeesküvés-elméletes cikkeket osztanak meg tök komolyan, és úgy tűnik a facebookon legalábbis, hogy internethez hozzáférő, fiatal, diplomás emberek elég tekintélyes része ugyanolyan vevő tud lenni a félelmeiket manipuláló történetekre, akkor nem gondolhatjuk, hogy ez a regény, jobban mondva ez a középkori sötét világ letűnt. A legtöbb ember persze csak a romantikus szálat veszi észre A szerelemről és más démonokról c. regényben, s legfeljebb a tragikus szerelem okoz szívfacsarást, nem az emberek történelmen átívelő, reménytelen hülyesége.