Egy notesz

Na jó. Az van, hogy néha arra fogja az ember, hogy nem ír, mert azt mondja, hogy nincs is hova, meg minek, meg amúgy is. Aztán elkezd írni, de mondjuk először a számítógépen, mígnem rájön, hogy egy órája csak internetezik írás helyett. Akkor előveszi a régi jól bevált papírfüzetet... és úgy érzi, hogy elfelejtett már kézzel írni, de legalábbis irtózatosan ronda lett az írása az utóbbi években, ami alatt többnyire a klaviatúrán tornáztak az ujjai. Egy jobb tollat vesz elő, meg egy másik még jobbat. És mégis olyan ronda, nemhogy olvashatatlan, hanem írhatatlan. Ezt így nem lehet folytatni. És akkor rájön, hogy a papír a ludas.

Kerestem én a megfelelő noteszt (egy A5-ös méretűt), ami rávesz arra, hogy írjak még tovább és tovább, és ezért hajlandó voltam internetes teszteket is nézni (igen-igen, erre is léteznek már tesztek és erre szakosodott weboldalak). Csakhogy, és akkor itt jön a jelen írást motiváló tényező, mint annyi minden más termék esetén, a csomagolás úgymond itt is fontosabb lett a használati értékeknél. Ráadásul nekem úgy tűnik, hogy "a legjobbat" kutató tesztek is leragadtak annál, hogy mennyire néz ki jól, mennyire menő egy jegyzetfüzet, menőség szempontjából pedig még mindig a Moleskine a vezető, pedig a legfontosabb szempontból szerintem már nem mondható a legjobbnak, és ez a papír minősége.

Van néhány dolog, ami meghatározza, hogy jó lesz-e írni a füzetbe. Például ki lehet-e jól nyitni anélkül, hogy a füzet szétesne, vagy le kell fogni, hogy nyitva maradjon. Elég masszív-e a fedele, hogy ellenkező oldalra is írni tudjunk. Tényleg nagyon praktikus tud lenni egy gumiszalag, ami átfogja és így a gyűrődésektől is megvédi a noteszt a táskában. Ha van benne egy beragasztott tasak az apró fecniknek. De leginkább: ha elég vastag a papír (90 grammos például nekem elég jó), nem üt át a túloldalra egy közepesen erősen odanyomott toll, a tollhegy pedig elég selymes papíron siklik, azaz nem akadozik meg. Én ráadásul szeretek használni olyan tollakat, amik elég erősen fognak, nem töltőtoll, de valami ahhoz hasonló tintával folyó. Az ilyen tollak a legtöbb papíron elég hamar átütnek. A szép füzetek pedig gyakran csalódást okoznak. Ezeken egyébként rendre nem is tüntetik fel, hogy hány grammos a papír, mert az senkit nem érdekel, csak hogy milyen szép a borító. Fontos még a papír árnyalata, ha mintás a papír (vonalas vagy négyzetrácsos), akkor a vonalak színe, hogy mennyire erős a vonalazás. Van olyan igen jó márka, a Rhodia, amit szerintem azzal rontanak el, hogy harsány a vonalazás, a noteszekben meg vaskos margó is van, a margón túl pedig véget ér a vonalvezetés,  szűkebb keretbe zárja az író embert. A legjobb az, ha a gyártó oldalán külön foglalkozik a papír minőségének leírásával, nem utolsó sorban utalva a környezeti hatásokra is. A Moleskine a legtöbb szempontból jó egyébként, elég tartós és elég menő, akinek ez számít. Az írás azonban nem feltétlenül esik jól a lapjain.

Csináltam egy gyors tesztet a régi és újabb noteszeimen. Ugyanazzal a tollal írtam bele mindbe, majd hajtottam egyet, így az látható, hogy milyen erősen üt át az egyes lapokon a tinta. Az eredmény érdekes. Mindössze egyetlen egy notesz volt, amin nem igazán ütött át a tinta, ez az Oxford közönséges keményfedeles füzete volt. A Helma365 egy cseh márka, szép darab, de nagyon vékony és gyenge lapokkal, pedig reményeket fűztem hozzá... A Moleskine is eléggé átlátszott, ahogy a masszívabbnak tűnő, kézzel fűzött, de olcsó Ikeás papír is. Írni ugyancsak az Oxfordba volt legjobb a finom papírfelszín miatt, hasonlóan egy másik tömeggyáros kedvenc, a Herlitz lapjaihoz. Miután az Oxford honlapjára látogattam, már nem is voltam meglepődve, elég részletesen foglalkoznak a papír minőségével és büszkék is az Optik papernek nevezett papírra.

Így aztán abban maradtam, hogy a szép, kézműves kisiparos és mindencsoda noteszek helyett a közönséges noteszek között nagy gonddal, funkcióra tervezett darabokat találhatunk, ami olcsóbb és adott esetben jobb is lehet, mint beruházni egy drága darabba. Kivéve persze, ha csak nézegetni akarjuk azt a füzetet.