Sontag és az akadémikusok

Ezt a bejegyzést a 16 éves Susan Sontag írta a naplójában, 1949 májusában. A sokadik olyan dolog, amiben nagyon egyet tudok érteni Sontaggal. Más kérdés persze, hogy aztán mégis ment neki az a matek, meg a filosz... de! nagyon nem dugta el magát a poros könyvtári polcokra, nagyon is tudott élni (kilenc szerelme volt, öt nő és négy férfi) és túlélni (az 1970-es évektől 2004-ig élt együtt mindenféle rákos betegségeivel, és nem adta fel sem az életet, sem a szerelmet). Alant a hosszú hajú Susan Sontag, mellette az olasz színésznő, Adriana Asti. A kép 1970-ben készült, miután megszületett a Duet for Cannibals c. film Sontag rendezésével és Asti szereplésével.

5/26/49
With my new eyes I re-survey the life around me. Most particularly I become frightened to realize how close I came to letting myself slide into the academic life. It would have been effortless... just keep on making good grades - (I probably would have stayed in English - I just don't have the math ability for Philosophy) - stayed for a master's and a teaching assistantship, wrote a couple of papers on obscure subjects that nobody cares about, and, at the age of sixty, be ugly and respected and a full professor. Why, I was looking through the English Dept. publications in the library today - long (hundreds of pages) monogpraphs on such subjects as: The Use of "Tu" and "Vous" in Voltaire; The Social Critism of Fenimore Cooper; A Bibliography of the Writings of Bret Harte in the Magazines + Newspapers of California (1859-1891)...
Jesus Christ! What did i almost submit to?!? (Reborn, Early Diaries 1947-1963)