Négy hónap híján öt éve gyártom egy online gazdasági újságba a tartalmakat.
4029 darab cikket írtam, ebből 1190 darab volt nagycikk, elemzés, komolyabb munka, 1129 pedig többé-kevésbé ugyanilyen komoly, vagy fontos, extra. A legolvasottabb cikkem több mint százezer klikket kapott, ami az örökranglistába is bekerült azért. Persze nem a klikkekre vagyok büszke, és nem is arra, hogy mennyi cikk született, és hogy emelkedett az olvasottság az évek alatt.
Arra a néhány cikkre inkább, amik még ha évekkel ezelőtt íródtak is, még mindig mondanak valamit. Megragadták valaminek a lényegét, összefüggéseket, embereket cselekvésre, megszólalásra, gondolkodásra késztetett.
Persze keveseket, és a több ezerhez képest kevés ilyen cikk van. Ha pedig átlagosan csak egy fél vagy egy oldallal számolok cikkenként, ez akkor is egy ezeroldalas könyv lehetne legalább... amihez viszont nem volt gusztusom már leülni munka után. Könyv nem lett, de nagyon más sem, egy fia novella vagy vers, de lassan már blog sem. Lehet, mentegetőzés csak, de sokszor úgy érzem, nem segített az sem, hogy a gazdasági ügyekkel foglalkozó újságíróként éveken át az élet sötét, negatív oldalán kellett lavíroznom.
Igazán csak a rossz hír a hír? Volt egy időszak, amikor úgy tűnt, inkább a pozitívra lennének fogékonyak az emberek, de ez hamar elmúlt, ami most van, az meg semennyire nem motiváló. Lassan már tudni sem akarom, kik és miért olvassák a cikkeimet, és mit gondolnak róla. Hogy vajon hányan olvassák el a cikket, vagy csak a címet látva öntik ki végletes érzelmi reakcióikat.
Inkább nekiállok akkor annak a könyvnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése