kibírhatatlan

Hát nem tudom, hogy lehet ezt kibírni. Óvatlanul rápillantottam egy könyvesbolt kirakatára péntek este, és ennek az lett a vége, hogy bementem nézelődni, hogy aztán a kívánságlistám újabb három könyvvel szaporodjon...

Elsőként Sebald Szaturnusz-gyűrűit láttam meg, aztán egy különösen szép, modern borítóra lettem figyelmes, Silvia Avallone, fiatal olasz írónő első regénye volt az, az Acél. Az Acél valahol nagyon arról szól, amiről egyszer majd és talán én is írni szeretnék, csak egy másik idő-tér vonatkozásban. A 27 éves Silvia első regénye ugyanis a legszegényebb olasz vidéken játszódik, és beleolvasva, fülszöveget végigolvasva nagy aha-élmény volt, és hogy végre ilyen is.

Később egyébként azt is megtudtam, hogy Herta Müller újabb könyve jelenik meg, a Szívjóság Igen, még azt sem olvastam ki, ami már megvan, pedig vonz, csak félek tőle, hogy túl pőre és kegyetlen, és hát valószínűleg nem tartogat mást a Szívjóság sem.

Nem, tanulság nincs, olyan nincs, hogy többet nézek könyvesbolt kirakatára, és ennyit nem is lehet olvasni, pedig ezt a hármat például úúúgy kéne.