Nem minden dokumentum, ami annak mondja magát

Nem minden dokumentum, ami annak mondja magát. Példa erre Marlo Morgan könyve, a Vidd hírét az igazaknak, ami dokunak hazudva magát vált bestsellerré a New Age virágzásának idején. Nem lenne gond, ha a saját gondolatait annak próbálta volna meg eladni, ami, így viszont ősi bölcsességnek álcázva, sok pénzt kaszálni az ausztrál őslakosok kihasználhatóságán, és hogy miután milliók váltak rajongóivá, ezt a tényt, hogy ez valójában egy fikció valahogy nem sikerült a kiadóknak sem ugyanolyan széles körben elhinteniük, ez az aboriginalok elleni bűn. Persze az őslakosok tiltakozása már nem jutott el olyan messzire.


A könyv 1996-ban jelent meg Magyarországon a Magyar Könyvklub által, hat évvel az első amerikai megjelenés, és két évvel a HarperCollinsos kiadás után. Ekkor már lehetett tudni, hogy baj van Marlo Morgan és az ő könyve körül. Az első kiadó, miután elkelt az első 37 ezer példány, az újranyomást visszautasította, ugyanis már felébredt a gyanú Morgannel szemben. Nem tudott felmutatni semmilyen biokémikusi vagy orvosi orientációjú diplomát, pedig a könyve azzal kezdődik, hogy évtizedekig praktizált az USA-ban. A HarperCollins pedig csak fikcióként volt hajlandó kiadni a könyvet. A magyar kiadás végén is szerepel egy nyilatkozat a wurundjeri törzs tagjától vagy vezetőjétől, amiben jóváhagyólag hálálkodik az írónőnek, megerősítendő az egész könyvben leírtakat, pedig a magyar kiadás megjelenése előtt évekkel visszavonatta az állítólagos törzsfőnök, aki saját elmondása szerint nem a sugallt tradicionális életet éli, hanem urbanizált színész-aktivista. Nem ágyékkötős, kifestett törzsfőnök, aki úgy fogalmaz, mint egy indián a sápadtarcúakhoz. Mindezeket a magyar kiadónak nem sikerült a könyvbe belefoglalnia, és igen fura nekem, hogy ez így megy. Az emberek hiszékenyek, megjelenik egy könyvben, tehát hiteles. Készpénznek veszik az információkat egy népről, a szokásairól, kultúrájáról, pedig az egész nem igaz. Na ezért nem olvastam tovább a 30. oldal után.

fotó: Monica Leonard

Ameddig eljutottam a könyvben azonban már épp eléggé gyanús volt ahhoz, hogy elkezdjek utánanézni ki ez a Marlo Morgan, és mi ez a könyv. Éles kontraszttal indul. Önmagát elkényelmesedett hülye picsaként állítja be, aki tűsarkúban, vadiúj kiskosztümben és nejlonblúzban megy a sivatagbéli találkozóra a bennszülöttekkel. Ahhoz képest, hogy hosszasan taglalja, ez bizony dokumentumregény, igen szegényesek a leírások, miért megy oda, ahová megy, hol tartózkodik, ki hívja, kivel beszél.. bár évekig élt állítólag Ausztráliában (ezt is cáfolták), nem tudunk meg Ausztráliáról szinte semmit, nem többet, mint az ismerős x-dik ismerőse elmondhat, akinek az ismerőse hallott olyanról, aki járt Ausztráliában. Mindenesetre indulásként megvan a két alaptétel: túlkényelmesedett nyugati ember, nyugati orvoslás. Erre a kettőre sikerül ütést mérni már az elején, úgyhogy megvan a new age setting.

A sivatagban eltöltött első nap leírása elég volt ahhoz, hogy az is kiderüljön, önmagát szívesen látja olyan szupernőként Morgan, aki 50 fölött minden rákészülés nélkül szinte panaszmentesen veszi az akadályokat étlen-szomjan, mezítláb a forró homokon, tűző napon, leégve, valami bőrruhát magára tekerve, hólyagos lábbal. Na persze. Különösen a kontrasztos bevezető után volt ez abszolút hiteltelen.

Az ausztrál kritikus azt is kétségbe vonja, hogy Morgan egyáltalán járt-e a szigeten, mert olyan blődségeket írt szerinte. Morgan's Mutant Fantasy-ként címzett kritikája talán illetlenségnek tűnik, de Morgan maga adja az aboriginalok szájába a nyugatiakat illető "mutáns" jelzőt. A bennszülöttek szerinte mindig mutánsként beszélnek rólunk.Morgan csak visszakapta :)

Nem lenne az egész könyvvel semmi baj, ha Morgan kitalál magának egy fiktív népet, és nem ragaszkodik a true sztori látszatához, amivel persze kétségtelenül jobban eladható volt a könyv. Ebben az időszakban jelent meg, ugyancsak a New Age hátán lovagolva a Magyar Könyvklubnál James Redfield Mennyei próféciája is, ami hasonlóan vallásos hevületet váltott ki az emberekben, de az legalább nem akart többnek látszani annál, ami volt, és még így is óriásit szólt, és én is szeretem azt a könyvet, mert segített például a szülőkkel való ellentmondásos kapcsolat tizenéveskori feldolgozásában. Morgan könyve azonban súlyosan megsért egy népet, összezagyválja őket az amerikai őslakos indiánokkal (például mesterségnevek alapján való elnevezés, ami az aboriginaloknál nincs), hamisan állítja be kultúrájukat, miközben ennek a népnek épp elég nehéz volt eddig is megvédeni ősi földjeikhez való jogukat, saját kultúrájukat, amit akárcsak annyiszor a történelemben, tőlük is erőszakkal vették el, nyomták le. Morgan semmi mást nem csinál, mint fehér hódítóként, csoda hírvivőnek magát beállítva megint lenyomja ezt a kultúrát, magát teszi helyébe, és a beavatott tanító szerepében tetszeleg. Ritkán érzek haragot könyvek és íróik iránt, de ez esetben határozottan úgy gondolom, bűnt követtek el egy nép ellen, amit nem hoztak helyre, a magyar kiadás pedig pofátlanul átverte a lelkes olvasókat, miközben már minderről tudhatott a kiadó. Az, hogy Morgan bocsánatot kért az őslakosoktól, akik a '90-es évek elején elutaztak hozzá az USA-ba, hogy betiltassák a könyvet, nos ez a bocsánatkérés akkor lett volna valami, ha legalább megpróbálják olyan széles körben ezt az információt teríteni, miként a könyvet sikerült.