Meglátni az ördögöt

A hosszú hallgatás után mi más is jöhetne, mint valami ütős, például az ördög maga a pokolból... Egy  könyvből, amit nehéz lesz kategorizálni, értelmezni, de még most, hónapokkal később is, eszembe jutnak a szereplői. 

Sok nem fikciós könyvet olvastam az utóbbi időben, és közben néha-néha olvastam szépirodalmat. Így elég sokáig tartott, mire svédül átrágtam magam 650 oldal szépirodalmon, Karl Ove Knausgård Morgonstjärnan-ján, ami 2021-ben jelent meg. 

Ezzel a könyvvel az a legjobb, hogy KOK írta. Olyan szinten megismerni őt, mint írói hangot a Harcom könyvek után, hogy önmagában ez és az életének morzsái a karakterekben elég szórakoztató. Még ha ő norvégul is írta, én meg svédül olvastam - nincsenek egymástól túl messze. A svéd tévében gyakran fordulnak elő norvég műsorvezetők, például esti szórakoztató műsort vezetve, és eleinte észre sem vettem, hogy ez a nyelv nem svéd. Néhány szó ugyan teljesen más, a kiejtés bájos, szinte gyerekes. Ez a nyelvhasonlóság magyarként fantasztikus élmény, mivel a magyarhoz nincs egyáltalán hasonlító nyelv. 

Visszatérve a könyvre - kétszer is megnéztem a könyv megjelenése után az íróval készült interjút, csak mert szeretem hallgatni ezt a cuki norvég nyelvet, és mert hátha ad valami fogódzkodót a könyvhöz, de nem igazán adott. A könyv epizódokból áll, illetve karakterepizódokból. Egyes karakterek visszatérnek egy új epizódra, mások nem. Egyesekkel evidens az összefüggés, a történet összefonódása, az oldalak egymás mellé állítása - teszem azt félrekúró, mindenkivel bunkó, magát überokosnak gondoló férjjel és a magányos, otthon ülő gyerekéért aggódó, egyáltalán nem hülye, bár férje annak látja asszonnyal. Tulajdonképpen az ő párosuk volt a legjobb az egész könyvben szerintem. 

Egy nap megjelenik az égen egy új csillag - egy jól észrevehető, szabad szemmel látható csillag, s itt most akár eszünkbe juthat a Don't look up! c. film, hogy milyen is az, amikor valami az égen nem a megszokott, a jelenség egyensen fenyegetően néz le a Földre. Az emberek hamar hozzászoknak a jelenséghez, csak néhányakat foglalkoztat, az író nem bonyolódik tudományoskodásba, ez ugyanis nem egy sci-fi. Ha valami, akkor talán fantasy, hiszen a csillag megjelenése nyomán furcsa dolgok kezdenek történni. A jelenségek nem kapcsolódnak egységbe, mégis eljut egyfajta világvége jövendölésig, miközben mindenki csinálja a tökéletlen vagy teljesen elcseszett életét, a mentális betegek még jobban megőrülnek, látomások, bestiális gyilkosság, és még a pokolba is elnézünk. Ez talán a könyv csúcspontja (spoiler következik), a bunkó pasi a túlvilágon, amikor a frissen öngyilkossá lett fiával találkozik, és mivel semmire nem emlékszik, tiszta lappal egy egészen más érzelmi kötelék húzza magával a fia után. 

Van a könyvben egy kis thriller jelleg, egy kis metál, a baljós jelek után sötétben sétálni induló körül zizgő fűben megjelenő több száz kígyóval, a gyerekeivel otthon maradt mentális beteg nő, a mentális betegeket gondozó nő bolyongása az elszökött beteg után az erdőben, amiken lehet kicsit izgulni, csak hát ez nem egy amerikai történet, hanem egy Skandináv. Hogy is lehetne jó vége, meg vége egyáltalán. 

Mikor olvastam: 2021 második felében novemberig