Schein Gábor: (a kerítés csíkjai)

A finomra őrölt kőpor rátapadt a tenyerére. A műhely
sarkában egy cinklemezt csiszolgatott, azután átment
a másolókeretnél álló padhoz, és az ívlámpa sárgás,
tompa fényében figyelte, amint a salétrom ezüstfehéren
befutja a lemezt.

Aaltra

Abszurd komédia fekete-fehérben, teljesen mai és valahogy nagyon puritán.

Nem akarok spoilert írni a történetéből, de annyi már a plakátról is látható, hogy középpontban a disabled person van, aki nem is tűnik annyira disabled-nek, és sajátos mentalitásuknak köszönhetően végigtekernek egy rock’n'roll-t a filmben. Nem arcbamászó az életbölcselkedés, a főhősök kicsit zakkantak és tojnak a világra, a jómodorra, de szívósak, mint a fagyott kutyaszar.

Bohumil Hrabal: Táncórák időseknek és haladóknak

Maga a Táncórák egyetlen mondat, egyetlen 72 oldalas monológ, bele-és széttört gondolatok, kicsit őrült és fennhéjázó, én ezt is tudom, én ezt is megéltem, itt ennyi szar volt, emberi szar, rendszerszar, énszar, aki mégis megdicsőül, mint egy tábornok, minden gödör alján ott áll a szálfaegyenes győzelem komikusan, komolyan nem vehetően, de épp kielégítően egy ilyen őrült monologizáló számára. Körülbelül így éltem meg, tetszeni akkor kezdett, mikor a következő elbeszélésekben ezek a töredékek visszatértek, bár maguk is töredezettek voltak. Szinte minden sztori kettő vagy több egymásba csúsztatott momentumból áll, a semmi közük egymáshozból felelgetnek egymásnak, a párbeszédek vagy épp szituációk vonala kapcsolja össze őket.

Arthur C. Clarke: Songs of Distant Earth

Nem emlékszem, hogy valaha egy egész sci-fi regényt képes lettem volna elolvasni, a Galaktika elég volt, illetve az én világom inkább a fantasy-ban talált rokonságot. [jav.: de-de, olvastam sci-fit, Stanislaw Lemtől többet is, illetve K.Dick-et, Herczogot, Herbertet. hű, ez egész sok...] Ez érdekes egyébként, azt hiszem teljesen meg lehet mondani egy jellemről, hogy fantasy vagy sci-fi olvasó-e inkább, még ha van is átjárás. A fantasy misztikuma más, múltba néző, varázslatos, sötét és állati, közelebb áll a természetes világhoz. A sci-fi mindennek az ellenkezője, még ha egy is a tő.

ZsinórBem

Zsinórban megnézett filmek a Bem mozi megmentésére, péntek-szombat-vasárnap-hétfő

Németh László: Iszony

Tudom kategorizálni a könyveket/könyveimet, de az ún. “kedvenc könyvem” kategóriába nem nagyon tudtam mit pakolni, körülbelül ahogy a “kedvenc zeném” kategóriába sem. Így mindig a legutóbb olvasott/hallgatott élmények kerültek ide, de még ezeket is nehéz volt összeszedni. Valahogy mindig nehezen szedtem össze, hogy miket olvasok/hallgatok, nagyon sok “átfolyik” rajtam, kis lenyomat képződik, ami egyre kopik az idővel, ezért vezettem egy időben egy vázlatos olvasónaplót, ami ugyanarra a sorsra jutott, mint a sokéves naplóim, verseim; írott hamvaikon hét-nyolc éves bozót nőhetett; örülnék ha néhány akác vagy hárs is, de ezt nem lehet tudni, lehet, hogy spórák ették meg, vagy aszfalt alatt pihennek már.

Krasznahorkai: Rombolás és bánat az ég alatt

WU: Az üres felületen van a lényeg. Helyet hagy a gondolatnak. A klasszikus kínai költészet és a klasszikus kínai festészet is kevés szóval, illetve kevés tussal dolgozott. Li Bai, ha írt valamit, azt mindig csak néhány vonással, néhány szóval tette, mert tudta, hogy amit nem ír le, az adja a jelentés monumentális erejét. Az üres tér jelentőségét nagyon nehéz megérteni annak, aki Nyugatról jön. Az Önök fogalma a valamiről, gyökeresen eltér attól, amit mi értünk rajta. S Önöknél következésképpen nem létezik az ürességnek az a rendkívül gazdag jelentése, mint nálunk. Nem létezik, tehát nem is hasonlítható össze semmivel. Nincs hely Önben, hogy megértse, mi az üres. És a kínai művészet lényege ez az üres.

Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony

Végülis minek szálltam villamosra, úgyis fázik éjjelente a lábam, kell neki a mozgás, a vérkeringés, de épp jött a hazavivő villamos, most másfele kell, át kell menni ma a Dunán, de még nem a következő megálló, technikai okok állítanak meg, pedig éreztem az égésszagot az előzőn, nem is az hibásodott meg, jóval feljebb volt a gond. Gyalogléptek Szabadságon, a víz tömege, erős szél gyúrja, lapítja dagadtra, a hullámzás most nem a fodros vízszínt, inkább zöldet mutat, közel sem megyek a korláthoz, magába húz. Hiába, hogy becsületes dolgom van itt, nem állhatom a Kálvin teret, a betonport a szememben, a libasort a fal mentén, a légkalapácslikacsos hámló utakat. Libasor, lassan halad, menetelünk. A gödrökbe nézek, valahol elöl ropogás, mintha fegyver szólna. A gödrökben mi van – tömegsírok?