Maga a Táncórák egyetlen mondat, egyetlen 72 oldalas monológ, bele-és széttört gondolatok, kicsit őrült és fennhéjázó, én ezt is tudom, én ezt is megéltem, itt ennyi szar volt, emberi szar, rendszerszar, énszar, aki mégis megdicsőül, mint egy tábornok, minden gödör alján ott áll a szálfaegyenes győzelem komikusan, komolyan nem vehetően, de épp kielégítően egy ilyen őrült monologizáló számára. Körülbelül így éltem meg, tetszeni akkor kezdett, mikor a következő elbeszélésekben ezek a töredékek visszatértek, bár maguk is töredezettek voltak. Szinte minden sztori kettő vagy több egymásba csúsztatott momentumból áll, a semmi közük egymáshozból felelgetnek egymásnak, a párbeszédek vagy épp szituációk vonala kapcsolja össze őket.Iszonyú a humora, mintha porig ég egy család háza miután betörők kinyírták apukát, megerőszakolták anyukát, a gyerekek élve megsültek, az üszkös romokat fújdogálja a szél, ám hopp, arra repül egy madárka és a billegő romokra kakkint egyet, ezzel egy időben a ház előtti járdán kisdobosok masíroznak, Zolka pedig az új Jawa-t brummogtatja Katyanak, aki süketnéma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése