ZsinórBem

Zsinórban megnézett filmek a Bem mozi megmentésére, péntek-szombat-vasárnap-hétfő

Út a vadonba (2007) Sean Penn

II. rész, mert valamikor másfél hónapja megnéztük épp feléig, és elhatároztuk, hogy most nem mehetünk úgy moziba, hogy nem nézzük meg a home movie második felét is. Nem tudnék róla akkora dicshimnuszokat zengeni, mint másoktól hallottam, de jó volt, ám egyszer talán elég is. Igaztörténet, jól elmesélt és szép. A vége nagyon szomorú. Aztán nem is az egészről, hanem épp a természet gyümölcseiről kezdtünk beszélni, de ez lehet, hogy a felezés miatt van, mindenesetre nem szól a film javára.

Megáll az idő (1981) Gothár Péter

Már akkor szerettem volna látni, amikor az Idő van-t néztük csoportosan. Talán az jobban tetszett, pedig erről hallottam többet, ha más nem a dalokat. Azt hiszem most már tudom, hogy milyen ez a Gothár-stílus, és nem mondom, hogy rossz, csak most épp csömöröm van a kortársak posztmodernitásából, vagy akkor legyen valami igazán szürreális, esetleg szórakoztasson. Visszanézve, valahogy alig fogott meg valami.

Sose halunk meg! (1993) Koltai Róbert

Kétségtelen, hogy a vetítés legnagyobb előnye az volt, hogy a film után megjelent Koltai Robi, és sztorizgatott jó sokat, és így kialakult az érzés, hogy Gyuszi bácsiban saját magát játszotta el, igen jól, és hogy ízzig-vérig régi vágású színész, aki bevallottan szórakoztatni akar, a filmjével is, a rendezésével, a szereplésével. Ez pedig: sikerült is. A film vége nem tud igazán dramatikus lenni, közben pedig az ő alakítása húzza a filmet, mert vannak olyan gyenge színészi teljesítmények, ami fájt, például az Imrus öccse, ő az elején valami borzasztó dilletantizmust sugárzott, és a film történetének megfelelően mintegy kikupálódott színészileg is. Bravó! De tényleg.

Mephisto (1981) Szabó István

Kétségtelen: nagy erejű film. Maga a tipikus Mephisto-kép már rég az agyamba égett, és emiatt sosem rajongtam ezért a filmért; Mephisto ijesztő alak. Alig tudok róla bármit is szólni. Amellett, hogy nagyszerű valahogy a helyszín, a színészek (főleg a Tábornok és Hendrik), valamiképp mégis ott a humor, amit csak az tud, akinek vannak háttérismeretei Lotte Lindenstahl-ban felismerni Leni Riefenstahl-t… a tenyeres-talpas germán szépségbe fordított modell-fotós-rendezőt, aki kiszolgálta propagandafilmekkel a Hitler-érát, most meg ott kötöget a háttérben a Tábornok oldalán, fonott koszorúban haja feltekerve pufók, pirospozsgás arca fölé… Kedvem van megint német irodalomhoz. Még nem is olvastam Klaus Mann-t, de a Faustot sem.

Szerelem (1971) Makk Károly

Hihetetlen, hogy meri vállalni valaki ezt a filmet a hetvenes években, egyrészt felépítése miatt, másrészt amiatt, amit ez is, itt is kritizál, még ha nem is ez a leghangsúlyosabb a filmben. Nagyon hosszan történik kevéske dolog pici környezetben. Ez egy mikrovilág, ahol az ábrázolt karakterek nem ismeretlenek. Luca kettős élete képfoszlányokban kezd átjönni, ahogy a bevágott képek is azt a végső célt szolgálják, hogy elő legyen készítve a néző, hogy a végén, abban a pár percben maga az egész akkorát bírjon ütni, pedig egész végig azon gondolkodtam, hogy ez a film mitől szerelem, utána pedig csak arra tudtam gondolni, hogy ez igen, ez a házasság, ez kell, ha szereted vedd el, és legyetek együtt örökre, mindig, legyen bármi. Hihetetlen hogy jutott el ide a film. Mély tiszteletem.

Mindezt azért, mert a Bem mozit sajnos bezárják másik két art mozi társával együtt és még azért, mert ez egy filmterápia. Mi pedig mostanában kezdtük el felfedezni, és van annyi film, amit szeretnénk látni, és most nem választottunk. Ezeket mind szerettük volna. A Bem hihetetlen kedves hely, remélem sikerül megmenteni az aláírás-kampánnyal, mert végülis minden mocsok fölött ott van a társadalom.