Nem volt könnyű írni róla, csaknem inamba szállt a bátorságom miután kiolvastam a regényt. Annyira azért nem evidens, hogy egy magyar számára a chilei, egyáltalán a dél-amerikai lelkület érthető, sem a politikai vonatkozások, sem a társadalmiak, sem a kulturális hagyományok. Arról meg vagyok győződve, hogy Bolaño nem az átlagolvasónak való, és hogy továbbfejtés, utánaolvasás nélkül sokaknak nem fog nem tetszeni. A könyvesblogon
megjelent a szövegem, egy hónapot kellett várnom rá, szerintem ez túl sok idő. Már magam sem tudok azonosulni a saját szövegemmel, mert persze sosem volt ez a szöveg annyira jó, nagyon nehéz volt valami kompakt leírást adni róla. Időközben viszont rájöttem, hogy ha valakinek elmesélem azt, amit később le akarok írni, az jó, mert akkor igazán összeszedem magam, és mire leírom, már egyetlen szón sem kell gondolkodni, jön magától.
Bolanoról bővebben most
itt.
Arra is jó volt a Balaton, hogy megtudtam, van olyan, kiolvasni egy könyvet a nyaralás alatt, ugyanis a tó mellett, kevés pénzzel korlátozottak a lehetőségek, és az egész nagyon más, mint ahol eddig voltam, kivétel nélkül hegyekben. Egyetlen kivétel mégis van, gyerekkorom egyetlen nyaralása Dunaszekcsőn-Dunafalván. Az öreg, bogaras, egeres házban nehezen aludtam, a koszt fura volt, a néni öreg, a faluban egy kocsma, egy bolt, én meg aludtam a Duna partján fényes nappal. Ez nekem a víz, alvás. Na, vissza az olvasáshoz, a megkezdett harmadik lemur lapult a táskámban Balatonra induláskor, és már akkor tudtam, hogy ezt a Garaczit én nagyon megszerettem. 