Dante a'la Vértesi

Elbúcsúztam a közeli antikváriumtól, jövő héten, a költözés előtt két nappal, és bedobozolva ezt a fél könyvtárnyi kötetet, nem valószínű, hogy még az antikvár könyveket akarom szagolni. Az elbúcsúzás azt jelenti, hogy jó alaposan szétnéztem így utoljára. Ez egy igazi öreg kis zug, egy hozzáértő, kedves boltossal.

Négy film

Az utóbbi mondjuk egy hétben sikerült négy filmet látni. A szabadság fantomja, 9, Japanese story, Twilight - értékelhetőség és időrendi sorrendben ugyanaz.

Felnőttél, végre (?)

Arra is jó volt a Balaton, hogy megtudtam, van olyan, kiolvasni egy könyvet a nyaralás alatt, ugyanis a tó mellett, kevés pénzzel korlátozottak a lehetőségek, és az egész nagyon más, mint ahol eddig voltam, kivétel nélkül hegyekben. Egyetlen kivétel mégis van, gyerekkorom egyetlen nyaralása Dunaszekcsőn-Dunafalván. Az öreg, bogaras, egeres házban nehezen aludtam, a koszt fura volt, a néni öreg, a faluban egy kocsma, egy bolt, én meg aludtam a Duna partján fényes nappal. Ez nekem a víz, alvás. Na, vissza az olvasáshoz, a megkezdett harmadik lemur lapult a táskámban Balatonra induláskor, és már akkor tudtam, hogy ezt a Garaczit én nagyon megszerettem.

Roberto Bolaño: Éjszaka Chilében

Nem volt könnyű írni róla, csaknem inamba szállt a bátorságom miután kiolvastam a regényt. Annyira azért nem evidens, hogy egy magyar számára a chilei, egyáltalán a dél-amerikai lelkület érthető, sem a politikai vonatkozások, sem a társadalmiak, sem a kulturális hagyományok. Arról meg vagyok győződve, hogy Bolaño nem az átlagolvasónak való, és hogy továbbfejtés, utánaolvasás nélkül sokaknak nem fog nem tetszeni. A könyvesblogon megjelent a szövegem, egy hónapot kellett várnom rá, szerintem ez túl sok idő. Már magam sem tudok azonosulni a saját szövegemmel, mert persze sosem volt ez a szöveg annyira jó, nagyon nehéz volt valami kompakt leírást adni róla. Időközben viszont rájöttem, hogy ha valakinek elmesélem azt, amit később le akarok írni, az jó, mert akkor igazán összeszedem magam, és mire leírom, már egyetlen szón sem kell gondolkodni, jön magától.
Bolanoról bővebben most itt.

A nevetés

Henri Bergson kereken 1900-ban írta meg a nevetésről szóló tanulmányát. Én pedig úgy találom, hogy A nevetés még ma is megállja a helyét, bár a példái avíttak, valamiben mégis nagyon hasznos például éppen az író embernek: tudatossá lenni a fikció hangulataival.