Mugison

Első látásra és hallásra megszeretni, és lelni egy zenészt, előadót, akit ezentúl bizton az elsőszámú kedvencemnek fogok nevezni. Ugyanis nem sok olyan van, akiről mindent tudni szeretnék, akinek minden zenéjét és videóját, a napjairól, őrületeiről, originál CD-ket és egyáltalán mindent be akarok fogadni, és magamének érzem, hasonlónak. A legfontosabb, amiért mesélnem kell róla, hogy ő, Mugison az, aki úgy csinál zenét, ahogy én csinálnék, ha zenész lennék. Van akinek az lenne a katalizátor, ha kiderül, hogy 2006-ban Mugison a Moers-fellépők között volt, bizony. Nekem, hogy ez a zene most a legfontosabb, hogy valamiképp teljesen ki tudja fejezni azt, ami vagyok, a sokféle mindenségemet, a szerelmet, a vadságot, a szentimentalizmust, a vándorlást egyedül, a szoba csendjét, bámulni az eget, táncolni és alkotni, szóval mindent.

Egy videóval kezdődött, ezzel: http://www.youtube.com/watch?v=HWYQTjgy4tE&feature=player_embedded

Volt ebben valami nagyon aranyos, felnőttes, ahogy A. mondta. Hétköznapi, mindennapi sztori, kicsit talán szégyellős, de nem szirupos, nem színészkedős. Aztán jöttek a belehallgatások a többiekbe, és valahogy rájöttem, hogy van itt valami fura, például, hogy minden albumborító kicsit más, miért? Akkor már a honlapján voltam, és olyat tettem, amit eddig még életemben soha, a CD-k árát odaadtam PayPalon keresztül donation formájában a letöltésekért. Megjegyzem, alsó limit nem volt. Akkor most jöjjön egy kis Mugimese.

Mugison egy izlandi zeneszerző, a honlapján tálalt sztori alapján az első laptopját úgy találta Izlandon, és rajta zenéket és CD-író szoftvert, a sokszorosításból nyert bevételből utazott el Londonba, ahol kitanulta a hangtechnikus szakmát és összeismerkedett az utca népébe keveredett DJvel is, és lett egy album, ami a magányos hegy címet viseli. Három év után hazatért Izlandra, és mivel annyira hiányzott neki a családja, csinált egy albumot Mugimama, is this monkey music? címmel, amin szerepet kapnak a mindenféle ismerősök, családtagok is. Mugison az albumokat saját maga készíti, borítóval együtt, így az utóbbi években az ideje nagy részét kiteszi a több tízezer CD “legyártása”. Még csak nem is Reykjavikban, a fővárosban él, ami 113 ezer lelket számlál, hanem egy száz fős faluban, ahol gyakorlatilag egymásra vannak utalva idősek, gyerekek, családok és barátok, ha élni akarnak, ahol nem könnyű a sötét és hideg miatt az élet. Biztos maradhatott volna Londonban, de nem tette. Helyette a garázsból csinált stúdiót, komponálja a maga őszinte zenéit, amiket aztán szabadon lehet hallgatni a honlapján, és le lehet tölteni akármilyen jó minőségben, lehet úm. adakozni, de minimum összeg nincs. Viszont ha 3 CD-ért kifizeted egy olcsóbb CD árát (3600 Ft), akkor megcsinálja a handmade albumokat és elküldi neked. Most sajnos épp nem elérhető a shop, de nekem még épp szerencsém volt, a zenéket mind letöltöttem sorban, és majd várom az albumokat, szívesen kifizettem az árát. A fenti videó voltaképp annak története, ahogy megismerkedett a párjával, Rúnával, akivel azóta is együtt élnek és zenélnek a fellépéseken. Bár Mugison írja a zenéket, fellépni bandával megy. És vonattal, hátizsákkal

Erről a Murr Murr videóról még mindig nem fog átjönni a zenész lénye, de hát ez a very best sláger.

így készül a CD: http://www.youtube.com/watch?v=2N0Dfc1wlVc&feature=player_embedded

Mugison zenéje olyan, hogy minden barátomnak tudnék ajánlani belőle egy tracket legalább Elsőre úgy tűnik ez is csak egy a kedves folk zenéim közül, csakhogy Mugison rendszeresen megőrül, és a pszichedelikus elszállások, hörgések, húrtépés, a zajok és a hangtechnika lehetőségei adta teremtményekkel is él. Ezért egyetlen albuma sem unalmas, a zenék nem egyformák, de azért Mugisonosak. Aztán nézzük a fotóit, az ennivalóan photoshoppolt természetben készült kalapos képektől a szétroncsolt testű, aztán a szétdrogozott fejű őrültön keresztül minden van.

Most az van, hogy felújítottam a couchsurfing profilomat, és keresem a legelérhetőbb Mugison koncertet… egyelőre február 28-án Bytomban, Lengyelországban.

Legjobb az lenne, ha mindenkivel végig tudnám hallgattatni a három albumot figyelve, ahogy én ezt sokat-sokat megtettem a hétvégén. Ezt azonban hirtelenségben nem várom senkitől, de jelzem, az albumok nálam elérhetők, viszont akkor jöjjön egy válogatás, ami egy ideig innen elérhető és egy-egy személyes hozzárendelés – ajánlás a barátoknak.

Mugiboogie - vicces bulizene, néhol Marilyn Manson ugrik be a hangjáról és talán a ritmus miatt is. TernerPetinek és Idusnak
The Chicken Song – először visszafelé, majd normál előre eljátszott zongora teszi széppé, és hát a chicken. Andrásnak, chrisrazornak és Mirinek
2 Birds – Once-os stílusú zene, Mirinek, Zsombornak és Andrásnak
I’m on Fire - a villanytranszformátor belsejében, Balázsnak és TernerPetinek
Pet – hová tűnik az ének? mit keres benne A Kert? Sámánoknak
What I would say in your Funeral – kiéhezett csontvázak mondják, Zsombornak és Bencének
Sad as a Truck – elképzeltem hozzá egy paintbrush rajzot, Csabinak és Bencének a zombik miatt
I’m Alright – ding-dong hörgés, TernerPetinek
I’d Ask – azt gondolnánk unalmas folkozás lesz, aztán tényleg. csak magamnak
Poke a Pal - minimál érzékenység, Andreasnak Moersből és házibulik végére, és Idusnak
Murr Murr – sláger, slágergyártó Andrásnak és Zsombornak
Two Thumb Sucking Son Of A Boyo – megint hörög és csörög, bocs, TernerPeti
Salt – gyerekes családoknak, Csabi biztos szeretni fogja, Mirinek
Az ajánlások a dalszövegekre nem vonatkoznak, az egész egy hétvégi felfedezés, szóval ott még nem tartok.