A '80-as években vékony, fekete borítós könyvecskék oktatták a befőzéstől a sebkezelésig a modern nőket, családanyákat az élet csínjára-bínjára. Ez volt a Nők Magazinja Kiskönyvtára sorozat. Nekünk is volt legalább három, közte A természet patikája is, ami az első lökést adta még nagyon gyerekként a gyógynövények megismerésére, aztán a gyógyfüves öngyógyításra, majd gyűjtésre, és úgy tűnik, örök életre tippet adott a túlélőreggeli receptjéhez. A könyvet a népi hagyományok és az elérhető irodalom kimazsolázásával Oláh Andor írta. Jó sok évvel később, most egy másik könyvét olvasom, és megint ledöbbentett, mennyi későbbi reformtáplálkozási, akár világnézeti gondolkodási irányzat gyökerét nyalábolta össze, így hát kíváncsi lettem arra is, ki is az az Oláh Andor.
2011. november 3., csütörtök
Regények regénye
Teljesen gyanútlanul sétáltam bele Calvino csapdájába. Július végén volt, hogy az újonnan kiadott Calvino regényekből a Ha egy téli éjszakán egy utazót megvettem. Regények regénye helyett pontosabb lenne a regény a regényről, elbeszélésről, idő- és fikciófonat. Azt hiszem, ennek a könyvnek mindenképp elő kell kerülnie egy írói kurzuson.
Eleinte tolakodó volt ez a bizalmaskodás, így olvasó, úgy nyájas olvasó, és pimasznak az, hogy még az olvasó személyét is kitalálja, így lesz belőlünk is fikció, és találjuk magunkat rögvest a regény lapjain férfiként, legyünk akárkik egyébként. Ezek a semmitmondó címek! Kezdve a Ha egy téli éjszakán egy utazóval..:)
Nem szeretném lelőni a fő poént, ezért jobbnak látom, ha nem írok róla többet, csak annyit, hogy a mexikói indiános a kedvencem.
Eleinte tolakodó volt ez a bizalmaskodás, így olvasó, úgy nyájas olvasó, és pimasznak az, hogy még az olvasó személyét is kitalálja, így lesz belőlünk is fikció, és találjuk magunkat rögvest a regény lapjain férfiként, legyünk akárkik egyébként. Ezek a semmitmondó címek! Kezdve a Ha egy téli éjszakán egy utazóval..:)
Nem szeretném lelőni a fő poént, ezért jobbnak látom, ha nem írok róla többet, csak annyit, hogy a mexikói indiános a kedvencem.
2011. november 2., szerda
90 éves lektűr
Le a kalappal Zilahy Lajos előtt. Első regénye egy szuszra kiolvasható darab, a sorok szinte vezetik a szemet, a kíváncsiságot az erős kéz vetette lineáris, de feszes cselekményfonal tartja fenn, érzelmességében pedig különösen tartalmas regényről van szó, már-már színpadiasan szélsőséges sztereotip főszereplőkkel, mindebből átsejlik némi korrajz, és meglepő mennyiségű erotika (ami egyébként a könyvből készült filmben nem jön vissza). Tökéletes szórakozás, s mindezt ráadásul egy 90 éve íródott regényben.
Ragnarök AS Byatt-tól
Aki olvasta a Possession-t (magyarul Mindenem címmel jelent meg, kiváló fordítás!), az tudja, hogy Byatt varázsol. A szöveg testet ölt, beszippant, vágyakat kelt és még sorolhatnám.. pedig nem szokásom szuperlatívuszokban beszélni folyton. És akkor itt egy újabb mustread, különösen azoknak, akik mindemellett a mitológiát is kedvelik.
A Canongate kiadónál megjelent mitológiai sorozat utolsó darabja a Ragnarok, amelyben az isteneknek vége (The End of the Gods), és hát tudjuk, a Ragnarökkel az ógermán mitológiában a világnak is vége, nagyjából minden elpusztul. Ez a sztori kapott egy kislány főszereplővel mesés jelleget. Világvége gyöngyszem AS Byatt-tól
Itt egy rövid írás róla. Inkább csak kedvcsináló. De jó lenne, ha gyorsan lefordítanák... de az is lehet, hogy angolul is el fogom olvasni.
A Canongate kiadónál megjelent mitológiai sorozat utolsó darabja a Ragnarok, amelyben az isteneknek vége (The End of the Gods), és hát tudjuk, a Ragnarökkel az ógermán mitológiában a világnak is vége, nagyjából minden elpusztul. Ez a sztori kapott egy kislány főszereplővel mesés jelleget. Világvége gyöngyszem AS Byatt-tól
Itt egy rövid írás róla. Inkább csak kedvcsináló. De jó lenne, ha gyorsan lefordítanák... de az is lehet, hogy angolul is el fogom olvasni.
2011. október 12., szerda
Tranströmer-féle polaroidok
Biztos, mert épp ma nézegettem André Kertész polaroidokat, és ezek az északi, egymásba fűzött asszociációs hangulatok annyira megfelelnek ennek az instant, de mégis esszenciális pillanatképnek. Izzadságtól mentes talányok. A friss Nobel-díjas nehezen megközelíthető, talán nem is remélhetjük, hogy valaha megértünk egy svéd verset, de azért átengedhetjük magunkon, és ízlelgethetjük fojtott szelídségét.
2011. szeptember 29., csütörtök
e-
Az Amazon azt akarja, hogy gondoljam át, 18 ezer forintért mennyit tudnék megvenni az 1400 könyvből, ami eleve rajta van a Kindle-ön, nem beszélve a később letöltöttekről. Nagyon csábító ajánlat, a Kindle még sosem volt ilyen olcsó és ilyen kicsi sem talán (ami ki tudja, előny-e), és már épp kezdtem lemondani róla, mert "úgysem viszi jól a pdf-et", mert "úgysem tudok annyit olvasni". Előbbit már lehet, hogy orvosolták, utóbbi meg örökérvényű. Szóval miért is ne? Akár ki is számolhatnám, szerintem az ára viszonylag gyorsan megtérülne, már jó sok magyar könyvet meg lehet venni e-könyv formátumban is. Szóval akkor miért mégsem?
Szeretem a könyveket, nem csak a bennük lévő szellemet, az írást, hanem a könyvet, mint tárgyat. Szeretem a borítót, szeretem, hogy az egyik keménytáblás, a másik puhaborítós, hogy a borítótervezőknek van egyéni stílusa. Hogy ha több országban is megjelenik egy könyv, akkor más és más a borító, de többnyire van valami közös. Néha vicces, néha félrevezető, néha kifejezetten rossz, de mindenképp a könyv része a megjelenés, ahogy a polcon ácsorog. Amikor megláttam a Kassák tárlaton az Egy ember élete első kiadását Kassák-tervezte borítóval, akkor nagyot dobbant a szívem, és kicsit sajnáltam, hogy nekem csak a jóval későbbi snassz, egyszerű borítós kiadás van meg.
Nem utolsó sorban fontos a papír és a szedés, de ezek a szempontok inkább a Kindle mellett szólnak.
A könyv tömeg, polc, por, státusz. De a lakásunk tulajdonosának itthagyott könyveivel tele van a garázs, és ő évek óta elvan nélkülük külföldön, a könyvei meg itt rohadnak a nyirkos dobozokban. Vannak örök könyvek. Vannak régi darabok. Vannak ajándékozottak és nehezen megszerzettek.
A Kindle könnyedség, szabad hely, üres falak és modernség. Ha többé nem akarok egy könyvet, akkor egyszerűen törlöm. Ha valamit vissza akarok keresni, az egyébként elég jó vizuális memóriám csődöt fog mondani.
Legyen ez pro-con lamentálgatás, nem is lehet mást. Majd ha egyszer kispóroltam. Akkor, talán.
De néha hogy örülnék egy beépített szótárnak...
(a szöveg tagolása nem működik a blogspot új felületén. sajnos)
2011. szeptember 5., hétfő
bele a Csapdába
Meg is feledkeztem róla, hogy idén 50 éves a 22-es csapdája (1961-ben jelent meg először), és hogy ez alkalomból még év elején elhatároztam, hogy idén végre elolvasom - angolul. Szóval itt az ideje végre, úgyis épp angol nyelvűhöz van kedvem.
Ezt a könyvet egyébként még akkor vettem Szolnokon, amikor újrakezdtem a főiskolát. Valahogy úgy az elején, hat-hét évvel ezelőtt. Jó sokba került akkor az én pénztárcámhoz mérten az idegen nyelvű könyv.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





