Dune

a Lynch-féle Dűne film mexikói forgatásán

Ez is olyan, hogy csak úgy van, itt van velünk, nem írta senki, időtlen, nincs szüksége a hatvanas évekre, nincs szüksége a kilencvenes évekre és a huszonegyedik századunkra sem. Frank Herbert művét ugyanazért csodálom, amiért a Gyűrűk urát és a Harry Pottert: világot teremtettek. Ezeket tekintem a legmagasabb szintű alkotásnak, amikor a töredékek, a "látomások" összeállnak egy ilyen egésszé, amikor az író meg tudja fogni az elejét, érzi a világ pulzálását, formálja, csiszolja, vagy kiömlik belőle, mint egy prófécia. Nem ők kapják a Nobelt, és azt, amit általában a szépirodalom elismeréseként szoktak adni. De nem is a szépre csavart mondatokért szeretni való.

Eltelt pár hónap, vizsgázás közben, majd azután, és lassan megszoktam a szókészletét, és már nem kellett szótárazni, és már azon se kellett törnöm a fejemet, hogy az adott szót Herbert találta ki, vagyis elkezdjem-e keresni a jelentését avagy sem.

Zseniális, mert világot teremt, ami óriási munka. Épp csak egy saját nyelv hiányzik ebből a világból, úgy tűnik, Herbert nem bíbelődik ezzel, és igazából nem is célja szögről szögre megmondani, milyen is az a világ, amit teremtett. A lényeg, az ember változatlan. Kapzsi és mohó, eltérítik szenvedélyei, spekulál és szövetkezik, ellenségeskedik és gyűlölködik, de mindenkinek megvan a maga gyengesége, ez egyben akár lehet a szeretetre való képesség is, és elbuknak a jók is, nem fekete és fehér. Többrétegű figyelmeztetést közvetít, úgyhogy igazán jó lenne, ha végre méltó filmadaptációt kapna, mert az 1984-es, Lynch által is szégyellt verzió nézhetetlen, a 2000-s TV-sorozat pedig nézhető ugyan, de azért messze nem az igazi.

Ja igen, egy valamit azért mégis elmondok hátrányára. A belső gondolatok dőlt betűs szedése, ez nekem kicsit könnyített megoldásnak tűnt, és sokszor sutává tette a szövegtestet, ilyen jobb híján mankónak tűnt, amivel megúszott az író egy csomó magyarázatot. Az Irulanos idézetek az egyes fejezetek elején azonban tényleg nagyszerűek.