A mennyiség a lényeg! A tejeszacskók kilyukasztásában egy levágott fejhosszal (egy pohár tej, tiszta fej!) sem győz a jóság, fröcsög a hófehérkelé, az őrületnek sokkal jobban megy a feladat, nyissz-nyassz-nyussz!
7,7 pontot kapott Imdb-n a Sweeny Todd, ami szerintem kicsit erős.
Emiatt is lehet Tim Burtonért rajongani, hiszen gyönyörűen csorog, fröcsög, spriccel, maszatol a vér, meg sem alvad, még csak alig nyekken a holtak nyaka a pince padlóján, még meleg a ledarált hús, közben az ártatlan fiatal pár arcára is jut pár csepp, mikor a barbár barber (magyarul borbély) pengéje finoman megkoccolja az ütőeret, de nem szennyezheti be az ő tiszta, fehér bőrüket ebben a majdnem fekete-fehér világban, ahol csak a vörösnek van színe ("Csak a színe legyen vörös!"), mert ők evilági értékeink utolsó mentsvára.
Nem mese, ezek azt hiszik a tömegfogyasztás után már csak a tömeges vérontás lehet elég hatásos a nézőkre, literszám kell a vér, talán majd ettől lesz varázslatosabb, és elrugaszkodik a horrortól, mintha fricskázná azt. A musicalfilm erőssége a dal, a szövegek találóak, tartalmilag is, a prozódia is a rendben van, a színészek fantasztikusak, kivéve a fiatal színészeket, az antikolt London pedig olyan hívogató, mint Neil Gaiman Neverwhere-jében.
Ami az emberhúsos sütit illeti, természetesen eszünkbe jutott a Zöld hentesek, bár ott ez a súlyos ügy nem keretsztorit, hanem a film fő problémakörét képezte, míg a Sweeny Toddban a fő sztori két szerelmi történet, amiből az egyik jól, a másik tragikusan végződik - jól is, rosszul is, így elég nehéz katartikus élményhez jutni. Legfeljebb annak örülhetünk, hogy a fantasztikus Jonnny Depp torka végeztével végre nem nyisszant többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése