Franz Kafka: A per

Elindultam este a Dylan-felolvasásra, de egész úton A per járt a fejemben, és az, hogy milyen ostoba vége van. Nem ügyetlen, nem ilyen módján, de van ebben a befejezésben valami furcsa. Azok után, hogy Kafka olyan zseniálisan kerülte meg a bűnvád kérdését, végül egyáltalán nem tudjuk meg, hogy a főhőst mivel vádolják, de egy idő után ő maga is elfogadja a vádat, akkor többé már nem lesz nevetséges, a per folyamatban van, hiszen annyi ember tud róla, működik közre, egyre valóságosabb, a nyomornegyed padlásszobájából egészen a dómig vándorol át, az utolsó bírósági személlyel ott találkozik, és ráadásul pap az illető.

János bácsi testét kukacok eszik (Krasznahorkai: Az ellenállás melankóliája)

Tényleg így történt végül, meghagytam az utolsó 15-20 oldalt, és csak tegnap olvastam ki Krasznahorkai Az ellenállás melankóliája c. könyvét, aztán alig 10 perces szünet múltán megnyomtam a play gombot a videólejátszón, és jöhetett a majdnem két és fél órás filmadaptáció, a Werkmeister harmóniák.

hasonló feszültség (Szabó T. Anna: Villany)

Valami hasonló az alábbi képekben. Az egyik a Damjanich utcát ábrázolja délutáni fényben, télen, amikor aranyat ért (most is aranyat ér), a másik egy új kötet a frissen megkedvelt költőnőtől, ő volt az egyetlen, aki valami értelem és lelemény, sőt történelmi és társadalmi igen komoly vonatkozások beszövésével olyan dalszövegeket írt, hogy a musical prezentáción el tudott kápráztatni.