Aaltra

Abszurd komédia fekete-fehérben, teljesen mai és valahogy nagyon puritán.

Nem akarok spoilert írni a történetéből, de annyi már a plakátról is látható, hogy középpontban a disabled person van, aki nem is tűnik annyira disabled-nek, és sajátos mentalitásuknak köszönhetően végigtekernek egy rock’n'roll-t a filmben. Nem arcbamászó az életbölcselkedés, a főhősök kicsit zakkantak és tojnak a világra, a jómodorra, de szívósak, mint a fagyott kutyaszar.

Bohumil Hrabal: Táncórák időseknek és haladóknak

Maga a Táncórák egyetlen mondat, egyetlen 72 oldalas monológ, bele-és széttört gondolatok, kicsit őrült és fennhéjázó, én ezt is tudom, én ezt is megéltem, itt ennyi szar volt, emberi szar, rendszerszar, énszar, aki mégis megdicsőül, mint egy tábornok, minden gödör alján ott áll a szálfaegyenes győzelem komikusan, komolyan nem vehetően, de épp kielégítően egy ilyen őrült monologizáló számára. Körülbelül így éltem meg, tetszeni akkor kezdett, mikor a következő elbeszélésekben ezek a töredékek visszatértek, bár maguk is töredezettek voltak. Szinte minden sztori kettő vagy több egymásba csúsztatott momentumból áll, a semmi közük egymáshozból felelgetnek egymásnak, a párbeszédek vagy épp szituációk vonala kapcsolja össze őket.